5Móz 9:1 – 9:29

Intés az Úr előtt való alázatosságra

  1 Halljad Izrael, te általmégy ma a Jordánon, hogy bemenvén, örökségül bírj náladnál nagyobb és erősebb népeket, nagy és az égig megerősített városokat;
  2 Nagy és szálas népet, Anák-fiakat, akikről magad is tudod és magad is hallottad: kicsoda állhat meg Anák fiai előtt?
  3 Tudd meg azért e mai napon, hogy az Úr, a te Istened az, aki átmegy előtted mint emésztő tűz, ő törli el azokat, és ő alázza meg azokat te előtted; és kiűzöd, és hamar elveszted őket, amiképpen az Úr megmondotta neked.
  4 Mikor azért kiűzi az Úr, a te Istened azokat te előled, ne szólj a te szívedben, mondván: Az én igazságomért hozott be engem az Úr, hogy örökségül bírjam ezt a földet; holott e népeket az ő istentelenségükért űzi ki te előled az Úr;
  5 Nem a te igazságodért, sem a te szívednek igaz voltáért mégy te be az ő földjük bírására; hanem az Úr, a te Istened e népeknek istentelenségéért űzi ki őket előled, hogy megerősítse az ígéretet, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
  6 Tudd meg azért, hogy az Úr, a te Istened nem a te igazságodért adja neked ezt a jó földet birtokul, mert kemény nyakú nép vagy te!
  7 Emlékezzél meg róla, és el ne felejtsed azokat, amikkel haragra indítottad az Urat, a te Istenedet a pusztában! A naptól fogva, amelyen kijöttél Egyiptom földéből, mindaddig, míglen e helyre jutottatok, az Úr ellen tusakodtatok vala.
  8 Már a Hóreben haragra indítátok az Urat, és annyira megharaguvék reátok az Úr, hogy el akara veszteni titeket.
  9 Mikor felmegyek vala a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, a szövetségnek tábláit, amelyet az Úr kötött vala veletek, és a hegyen maradtam vala negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam vala.
  10 Akkor átadá nekem az Úr a két kőtáblát, amelyek az Isten ujjával valának beírva, és rajtuk valának mind amaz igék, amelyeket mondott vala az Úr nektek a hegyen a tűz közepéből, a gyülekezésnek napján.
  11 És mikor a negyven nap és negyven éj elmúltával átadá az Úr nekem a két kőtáblát, a szövetségnek tábláit;
  12 Akkor monda az Úr nekem: Kelj fel, hamar menj innen alá; mert elvetemedett a te néped, akit kihoztál Egyiptomból; hamar eltértek az útról, amelyet parancsoltam vala nekik, öntött bálványt készítettek maguknak.
  13 Ismét szóla nekem az Úr, mondván: Láttam e népet, és bizony kemény nyakú nép ez!
  14 Hagyj békét nekem, hadd pusztítsam el őket, és töröljem el az ő nevüket az ég alól, és teszlek téged ennél nagyobb és erősebb néppé!
  15 Megfordulék azért, és alájövék a hegyről, a hegy pedig tűzzel ég vala, és a szövetségnek két táblája az én két kezemben vala.
  16 És mikor látám, hogy íme vétkeztetek vala az Úr ellen, a ti Istenetek ellen; öntött borjút csináltatok vala magatoknak; hamar letértetek vala az útról, amelyet az Úr parancsolt vala nektek:
  17 Akkor megragadám a két táblát, és elhajítám a két kezemből, és összetörém azokat a ti szemeitek láttára.
  18 És leborulék az Úr előtt, mint annak előtte, negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem és vizet sem ittam; minden ti bűnötökért, amelyeket elkövettetek vala, azt cselekedvén, ami gonosz az Úr előtt, hogy ingereljétek őt.
  19 Mert félek vala a haragtól és búsulástól, amellyel ti reátok úgy megharagudt vala az Úr, hogy el akart vala pusztítani titeket. És meghallgata az Úr engem akkor is.
  20 Áronra is igen megharagudt vala az Úr, és el akará őt is pusztítani; de ugyanakkor imádkozám Áronért is.
  21 A ti bűnötöket pedig, a borjút, amelyet készítettetek, megragadám, és megégetém azt tűzzel; és összetörém azt, jól megőrölvén, mígnem porrá morzsolódék, azután bevetém annak porát a patakba, amely a hegyről folyik vala alá.
  22 És Thaberában, Massában, és Kibrot-Taavában is haragra indítátok az Urat.
  23 És mikor az Úr elküldött vala titeket Kádes-Barneából, mondván: Menjetek fel, és bírjátok örökségül a földet, amelyet nektek adtam: akkor is tusakodtatok vala az Úrnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen, nem hittetek neki, és nem hallgattatok az ő szavára.
  24 Tusakodók voltatok az Úr ellen, amióta ismerlek titeket.
  25 És leborulék az Úr előtt azon a negyven napon és negyven éjjel, amelyeken leborultam vala; mert azt mondotta vala az Úr, hogy elveszt titeket.
  26 Akkor imádkozám az Úrhoz, és mondék: Uram, Isten! ne rontsd meg a te népedet, és a te örökségedet, akit a te nagyságoddal szabadítottál meg, akit erős kézzel hoztál ki Egyiptomból.
  27 Emlékezzél meg a te szolgáidról: Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról; ne nézzed e népnek keménységét, istentelenségét és bűnét!
  28 Hogy ne mondja a föld [népe], ahonnét kihoztál minket: mivelhogy az Úr nem vihette be őket a földre, amelyet ígért volt nekik, és mivelhogy gyűlölte őket, azért hozta ki őket, hogy megölje őket a pusztában.
  29 Pedig ők a te néped és a te örökséged, amelyet kihoztál a te nagy erőddel, és a te kinyújtott karoddal!