2Móz 15:1 – 15:27

Mózes dicsérő éneke

  1 Akkor éneklé Mózes és az Izrael fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.
  2 Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem; ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom.
  3 Vitéz harcos az Úr; az ő neve Jehova.
  4 A fáraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harcosai belefúltak a veres tengerbe.
  5 Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe.
  6 Jobbod, Uram, erő által dicsőül, jobbod, Uram, ellenséget összetör.
  7 Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az őket mint tarlót.
  8 Orrod leheletétől feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében.
  9 Az ellenség monda: Űzöm, utolérem őket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtuk. Kardomat kirántom, s kiirtja őket karom.
  10 Leheltél leheleteddel s tenger borítá be őket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.
  11 Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső, félelemmel dicsérendő és csodatévő?
  12 Kinyújtottad jobb kezedet, és elnyelé őket a föld.
  13 Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre.
  14 Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés fogja el.
  15 Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged a Kanaán egész lakossága.
  16 Félelem és aggodalom lepi meg őket; karod hatalmától elnémulnak mint a kő, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.
  17 Beviszed s megtelepíted őket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyül magadnak készítél, szentségedbe Uram, melyet kezed építe.
  18 Az Úr uralkodik mind örökkön örökké.
  19 Mert bémenének a fáraó lovai, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, és az Úr visszafordítá reájuk a tenger vizét; Izrael fiai pedig szárazon jártak a tenger közepén.
  20 Akkor Miriám prófétaasszony, Áronnak nénje dobot vőn kezébe, és kimenének utána mind az asszonyok dobokkal és táncolva.
  21 És felele nekik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.
  22 Ennek utána elindítá Mózes az Izraelt a veres tengertől, és menének Súr puszta felé; három napig menének a pusztában és nem találának vizet.
  23 És eljutának Márába, de nem ihatják vala a vizet Márában, mivelhogy keserű vala. Azért is nevezék nevét Márának.
  24 És zúgolódik vala a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk?
  25 Ez pedig az Úrhoz kiálta, és mutata neki az Úr egy fát és beveté azt a vízbe, és a víz megédesedék. Ott ada neki rendtartást és törvényt és ott megkísérté.
  26 És monda: Ha a te Uradnak Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt cselekeszed, ami kedves az ő szemei előtt és figyelmezel az ő parancsolataira és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód.
  27 És jutának Élimbe, és ott tizenkét forrás vala és hetven pálmafa; és tábort ütének ott a vizek mellett.