Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És történt egy napon, hogy Jonathán, a Saul fia azt mondá szolgájának, aki az ő fegyverét hordozza vala: Jer, menjünk át a filiszteusok előőrséhez, mely amott túl van; de atyjának nem mondá meg.
2 Saul pedig Gibea határában, a gránátfa alatt tartózkodék, mely Migron [nevű mezőn] van; és a nép, mely vele volt, mintegy hatszáz ember vala.
3 És Ahija [is], ki Silóban az efódot viseli, fia Akhitobnak, az Ikábód testvérének, Fineás fiának, aki az Úr papjának, Élinek fia vala. És a nép nem tudta, hogy Jonathán eltávozék.
4 A szorosok között pedig, melyeken keresztül akara menni Jonathán a filiszteusok előőrséhez, volt egy hegyes kőszikla innen, és volt egy hegyes kőszikla túlfelől. Az egyiknek Bocéc, a másiknak pedig Sené volt a neve.
5 Az egyik sziklacsúcs északra volt, Mikmás átellenében, és a másik délre, Géba átellenében.
6 És monda Jonathán a szolgának, aki az ő fegyverét hordozá: Jer, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek előőrséhez, talán tenni fog az Úr értünk [valamit], mert az Úr előtt nincs akadály, hogy sok vagy pedig kevés által szerezzen szabadulást.
7 És fegyverhordozója felele neki: Tégy mindent a te szíved szerint; indulj neki, íme én veled leszek kívánságod szerint.
8 Jonathán pedig monda: Nosza menjünk fel ez emberekhez, és mutassuk meg magunkat nekik.
9 Ha azt mondják nekünk: Várjatok meg, míg oda érkezünk ti hozzátok, akkor álljunk meg helyünkön, és ne menjünk fel hozzájuk;
10 Ha pedig azt mondják: Jertek fel mihozzánk, akkor menjünk fel, mert az Úr kezünkbe adta őket. És ez legyen nekünk a jel.
11 Mikor pedig megmutatták magukat mind ketten a filiszteusok előőrsének, mondának a filiszteusok: Íme a zsidók kijődögélnek a barlangokból, ahova rejtőzének.
12 És szólának némelyek az előőrs emberei közül Jonathánnak és az ő fegyverhordozójának, és mondák: Jertek fel mi hozzánk, és valamit mondunk nektek. Akkor monda Jonathán az ő fegyverhordozójának: Jöjj fel utánam, mert az Úr Izrael kezébe adta őket.
13 És felmászott Jonathán négykézláb, és utána az ő fegyverhordozója. És hullanak vala Jonathán előtt, és fegyverhordozója is öldököl utána.
14 És az első ütközet, melyben Jonathán és fegyverhordozója mintegy húsz embert ölének meg, egy hold földön egy fél barázda hosszányin volt.
15 És félelem támada a táborban, a mezőn és az egész nép között; az előőrs és a dúló sereg – azok is megrémülének – és a föld megrendüle; és Istentől való rettegés lőn.
16 És megláták a Saul őrei Benjámin [városában], Gibeában, hogy a sokaság elszéledett és ide-oda elszóratott.
17 Akkor monda Saul a népnek, mely vele volt: Nosza vegyétek számba [a népet], és vizsgáljátok meg, ki ment el mi közülünk; és amikor számba vették, íme Jonathán és az ő fegyverhordozója nem valának ott.
18 És monda Saul Ahijának: Hozd elő az Isten ládáját; mert az Isten ládája akkor Izrael fiainál vala.
19 És történt, hogy amíg Saul a pappal beszéle, a filiszteusok táborában mind nagyobb lőn a zsibongás. Monda azért Saul a papnak: Hagyd abba, amit kezdettél.
20 És felkiálta Saul és a nép, mely vele volt, és elmenének az ütközetre. Ott pedig egyik a másik ellen harcola, [és] igen nagy zűrzavar lőn.
21 És azok a zsidók [is, kik], mint azelőtt is, a filiszteusokkal valának, s velük együtt feljövének a táborba és a körül valának, azok is Izrael népéhez [csatlakozának], mely Saul és Jonathán mellett vala.
22 És Izraelnek mindazon férfiai, kik elrejtőzének Efraim hegységében, mikor meghallották, hogy a filiszteusok menekültek, azok is üldözni kezdék őket a harcban.
23 És megsegíté az Úr azon a napon Izraelt. És a harc Béth-Avenen túl terjede.
24 És Izrael népe igen elepedett vala azon a napon, mert Saul esküvel kényszeríté a népet, mondván: Átkozott az, aki kenyeret eszik estvéig, míg bosszút állok ellenségeimen, azért az egész nép semmit sem evék.
25 És az egész föld népe eljuta az erdőbe, hol méz vala a föld színén.
26 Mikor pedig a nép beméne az erdőbe, jóllehet folyt a méz, [mindazáltal] senki sem érteté kezét szájához, mert félt a nép az eskü miatt.
27 Jonathán azonban nem hallotta vala, hogy atyja megesketé a népet, és kinyújtá a vessző végét, mely kezében vala, és bemártotta azt a lépesmézbe, és kezét szájához vivé; és felvidulának az ő szemei.
28 Szóla pedig valaki a nép közül, és mondá: Atyád ünnepélyesen megesketé a népet, mondván: Átkozott az, aki csak kenyeret is eszik ma, és e miatt a nép kimerüle.
29 És monda Jonathán: Atyám bajba vitte az országot; lássátok [mennyire] felvidulának szemeim, hogy ízlelék egy keveset ebből a mézből.
30 Hátha még a nép jól evett volna ma ellenségeinek zsákmányából, melyet talált! Vajon nem nagyobb lett volna-e akkor a filiszteusok veresége?!
31 És megverék azon a napon a filiszteusokat Mikmástól Ajálonig. És a nép nagyon kimerüle.
32 Akkor a nép a prédának esék, és fogának juhot, ökröt és borjúkat, és megölék a földön, és megevé a nép vérestől.
33 Megjelenték azért Saulnak, és mondának: Íme a nép vétkezik az Úr ellen, mert vérrel [elegy] eszik. Ő pedig monda: Hűtlenül cselekedtetek, gördítsetek azért most hozzám egy nagy követ.
34 Monda továbbá Saul: Menjetek el [mindenfelé] a nép között, és mondjátok meg nekik, hogy mindenki a maga ökrét és mindenki a maga juhát hozza én hozzám, és itt öljétek meg és egyétek meg, és nem fogtok vétkezni az Úr ellen, vérrel elegy evén. Akkor elhozta az egész nép, kézzel fogván ki-ki a maga ökrét azon éjjel, és ott megölék.
35 Saul pedig oltárt épített az Úrnak; azt az oltárt építé először az Úrnak.
36 És monda Saul: Menjünk le [ez] éjjel a filiszteusok után, és fosszuk ki őket virradatig, és senkit se hagyjunk meg közülük. Azok pedig mondának: [Amint] neked tetszik, [úgy] cselekedjél mindent. De a pap [azt] mondá: Járuljunk ide az Istenhez.
37 És megkérdezé Saul az Istent: Lemenjek-e a filiszteusok után? Izraelnek kezébe adod-e őket? De ő nem felelt neki azon a napon.
38 Monda azért Saul: Jertek ide mindnyájan, a népnek oszlopai, hogy megtudjátok és meglássátok, kiben volt ez a bűn ma?
39 Mert él az Úr, aki Izraelt oltalmazza, hogy ha fiamban, Jonathánban volna is, meg kell halnia; és az egész nép közül senki sem felele neki.
40 És monda egész Izraelnek: Ti legyetek az egyik oldalon, én pedig és az én fiam, Jonathán legyünk a másik oldalon. És válaszola a nép Saulnak: Amint neked tetszik, úgy cselekedjél.
41 Akkor szóla Saul az Úrnak, Izrael Istenének: Szolgáltass igazságot! És kiválasztaték Jonathán és Saul, a nép pedig megmeneküle.
42 És monda Saul: Vessetek sorsot közöttem és fiam, Jonathán között. És kiválasztaték Jonathán.
43 Akkor monda Saul Jonathánnak: Mondd meg nekem, mit cselekedtél? Jonathán pedig elbeszélte neki, és monda: A pálca végével, mely kezembe vala, ízlelék egy keveset a mézből; itt vagyok, haljak meg!
44 És Saul monda: Úgy cselekedjék az Úr most és ezután is, hogy meg kell halnod Jonathán.
45 A nép azonban monda Saulnak: Jonathán haljon-e meg, aki ezt a nagy szabadulást szerezte Izraelben? Távol legyen! Él az Úr, hogy egyetlen hajszála sem esik le fejéről a földre, mert Istennek [segedelmével] cselekedte ezt ma. Megváltá azért a nép Jonathánt, és nem hala meg.
46 Akkor Saul megtére a filiszteusok üldözéséből; a filiszteusok pedig az ő helyükre haza menének.
47 Miután tehát Saul átvette a királyságot Izrael felett, hadakozék minden ellenségeivel mindenfelé: Moáb ellen és Ammon fiai ellen és Edom ellen és a Cobeusok királyai ellen és a filiszteusok ellen; és mindenütt, ahol megfordula, keményen cselekedék.
48 És sereget gyűjtvén, megverte Amáleket, és megszabadítá Izraelt fosztogatóinak kezéből.
49 Valának pedig Saul fiai: Jonathán, Jisvi és Málkisua; és két leányának neve: az idősebbiknek Méráb, és a kisebbiknek neve Mikál.
50 És Saul feleségét Akhinóámnak hívták, aki Akhimaás leánya volt. Seregének vezetőjét pedig Abnernek hívták, aki Saul nagybátyjának, Nérnek volt a fia;
51 Mert Kis, a Saul atyja és Nér, az Abner atyja, Abiel fiai valának.
52 A filiszteusok elleni háború pedig igen heves volt Saulnak egész életében; azért, ahol csak látott Saul egy-egy erős vagy egy-egy bátor férfit, azt magához fogadta.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nekik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a
A sokaság pedig mikor látta, amit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban! Apcs 14:1 – 14:28 Pál működése
Most azért íme az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá;