Ez 22:1 – 22:31

Jeruzsálem bűnei és büntetései

  1 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
  2 És te, embernek fia, ítélni akarsz? meg akarod-e ítélni a vérontó várost? add tudtára minden utálatosságait,
  3 És mondjad: Így szólt az Úr Isten: Te város, ki közepében vért ontott, hogy eljöjjön ideje, és bálványokat csinált magának önmaga megfertőztetésére;
  4 Véred miatt, melyet ontottál, lettél bűnös, és bálványaiddal, melyeket csináltál, fertőztetted meg magadat, s közelebb hoztad napjaidat s eljutottál esztendeidig; azért adlak gyalázatul a pogányoknak, és csúfolásul minden tartománynak.
  5 Akik közel s távol vannak tőled, megcsúfolnak téged, te fertőzött nevű, sok háborúságú!
  6 Íme, Izrael fejedelmei, ki-ki az ő tehetsége szerint azon volt benned, hogy vért ontsanak.
  7 Apát és anyát megutáltak te benned, a jövevényen nyomorgatást cselekedtek te közepetted, árvát és özvegyet sanyargattak benned.
  8 Ami nekem szenteltetett, megutáltad, s szombatjaimat megfertőztetted.
  9 Rágalmazók voltak benned, hogy vért ontsanak, s a hegyeken ettek benned, fajtalanságot cselekedtek közepetted.
  10 Az atya szemérmét föltakarták benned, a havivér miatt tisztátalant erőszakolták benned.
  11 Egyik felebarátjának feleségével cselekedett utálatosságot, a másik meg menyét fertőztette meg fajtalanságban, s volt, aki húgát, atyjának leányát erőszakolta benned.
  12 Ajándékokat vettek fel benned a vérontásra, uzsorát és kamatot szedtél, s nyerekedtél felebarátaidon csalárdsággal, s én rólam elfelejtkeztél, ezt mondja az Úr Isten.
  13 És íme, összecsapom tenyeremet nyereségeden, amelyet csináltál, és a vérontásokon, melyek lőnek te benned.
  14 Vajon megállhat-e szíved, avagy erősek lesznek-e kezeid azokban a napokban, mikor én számolok veled? Én, az Úr, szólottam és meg is cselekszem.
  15 És eloszlatlak téged a pogányok közé, és szétszórlak a tartományokba, s véget vetek tisztátalanságodnak.
  16 S örökségül bírlak téged a pogányok szeme láttára, és megtudod, hogy én vagyok az Úr.
  17 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
  18 Embernek fia! Izrael háza salakká lett nekem; egészen réz és ón és vas és ólom a kemence közepette; ezüstsalakká lettek:
  19 Ennek okáért így szól az Úr Isten. Mivelhogy mindnyájan salakká lettetek, azért íme, egybegyűjtelek titeket Jeruzsálem közepébe.
  20 Amint egybe szoktak gyűjteni ezüstöt és rezet és vasat és ólmot és ónt a kemence közepébe, hogy tüzet gerjesszenek rá a megolvasztásra; így gyűjtelek egybe búsulásomban és haragomban, és bevetlek s megolvasztlak titeket.
  21 És egybegyűjtelek titeket, és rátok fúvom búsulásom tüzét, hogy benne megolvadjatok.
  22 Amint megolvad az ezüst a kemence közepében, úgy olvadtok meg őbenne, és megtudjátok, hogy én, az Úr öntöttem ki haragomat reátok.
  23 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
  24 Embernek fia! mondjad neki: Te vagy a föld, mely meg nem tisztult; esőt nem kapott a haragnak napján.
  25 Pártosok az ő prófétái ő közepette; olyanok, mint az ordító oroszlán, mely ragadományt ragad: lelkeket ettek, kincset és drágaságot elvesznek, özvegyeit megsokasítják őbenne.
  26 Papjai erőszakot tettek törvényemen, s megfertőztették, ami nekem szenteltetett! különbséget nem tettek a között, ami szent és ami köz, s a tisztátalan és tiszta között különbséget nem tanítottak, s szombatjaimtól elrejtették szemeiket, úgyhogy megszentségtelenítettek engem.
  27 Elöljárói ő közepette mint a ragadományt ragadozó farkasok: vért ontani, a lelkeket elveszteni, hogy nyerekedhessenek nyereséggel.
  28 És prófétái mázolnak nekik mázzal: hiábavalóságot látnak s jövendölnek hazugságot nekik, mondván: Így szól az Úr Isten! holott az Úr nem beszélt.
  29 A föld népe nyomorgatást cselekszik és ragadományt ragadoz, a szűkölködőt és szegényt sanyargatja, s a jövevényt törvénytelen nyomorgatja.
  30 És keresék közülük valakit, aki falat falazna, és állana a törésen én előmbe az országért, hogy el ne pusztítsam azt; de senkit nem találék.
  31 Ennek okáért kiontám haragomat reájuk, megemésztém őket búsulásom tüzével, útjukat fejükhöz verém, azt mondja az Úr Isten.