Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2 Szólj Izrael fiainak, és mondd meg nekik: Ha valaki fogadásul a te becslésed szerint való személyeket szentel az Úrnak:
3 Akkor, ha férfit kell becslened, húsz esztendőstől hatvan esztendősig ötven ezüst siklusra becsüljed, a szent siklus szerint.
4 Ha pedig asszony-személy az, harminc siklusra becsüljed.
5 Ha pedig öt esztendőstől húsz esztendősig való, akkor a fiúgyermeket húsz siklusra becsüljed, a leányt pedig tíz siklusra.
6 Ha pedig egy hónapostól öt esztendősig való, akkor a fiút öt ezüst siklusra becsüld, a leányt pedig három ezüst siklusra.
7 Ha pedig hatvan esztendős és azon felül való, ha férfi, akkor becsüljed tizenöt siklusra, az asszony-személyt pedig tíz siklusra.
8 Ha pedig szegényebb az, mint te becsülted, akkor állassák a pap elé, és becsülje meg azt a pap; aszerint becsülje azt a pap, amilyen módja van a fogadást tevőnek.
9 Ha pedig [olyan] barom az, amiből áldozni szoktak az Úrnak: mindaz, amit az efféléből ad [valaki] az Úrnak, szent legyen.
10 Ne adjon mást helyette, és ki ne cserélje azt: jót hitványért, vagy hitványat jóért; de ha mégis kicserélne barmot barommal: mind ez, mind az, amivel kicserélte, szent legyen.
11 Ha pedig valamely tisztátalan barom az, amelyből nem vihetnek áldozatot az Úrnak: állassák azt a barmot a pap elé.
12 És becsülje meg azt a pap akár jó, akár hitvány, és amint becsüli a pap, úgy legyen.
13 Ha pedig meg akarja váltani, adja hozzá annak ötödrészét a te becsléseden felül.
14 És ha valaki az ő házát szenteli az Úrnak szentségül, azt is becsülje meg a pap: akár jó, akár hitvány, és amennyire a pap becsüli azt, úgy maradjon.
15 Ha pedig az, aki odaszentelte, megváltja az ő házát: akkor adja ahhoz a te becslésed szerint való árnak ötödrészét, és legyen az övé.
16 És ha valaki az ő mezei birtokából szentel valamit az Úrnak, akkor a mag szerint becsüld meg, [amely abba megy]: egy hómer árpa-mag után ötven ezüst siklusra.
17 Ha a kürtölésnek esztendejétől szenteli oda az ő mezejét, amint becsülted, úgy maradjon.
18 Ha pedig a kürtölés esztendeje után szenteli oda az ő mezejét, a pap számítsa fel neki az árt az esztendők száma szerint, amelyek hátra vannak a kürtölés esztendejéig, és szállíttassék le a te becslésed.
19 És ha meg akarja váltani a mezőt az, aki odaszentelte, akkor adja ahhoz az általad becsült árnak ötödrészét, és maradjon az övé.
20 Ha pedig nem váltja meg azt a mezőt, és ha eladja azt a mezőt más valakinek, többé meg nem válthatja azt.
21 És az a föld, mikor a kürtölésnek esztendejében felszabadul, az Úrnak szenteltessék, mint valamely [neki] szentelt mező, papok birtokává legyen az.
22 Ha pedig pénzen vett mezejét, ami nem az ő birtokának mezejéből való, valaki az Úrnak szenteli:
23 Akkor számolja fel neki a pap a te becslésed szerint való összeget a kürtölés esztendejéig, és adja oda azt, amire te becsülted, azon a napon szentségül az Úrnak.
24 A kürtölésnek esztendejében visszaszáll a mező arra, akitől vette azt, akinek birtoka volt az a föld.
25 Minden becslésed pedig a szent siklus szerint legyen; húsz géra legyen a siklus.
26 Csak elsőszülöttet, amely elsőszülött [úgyis] az Úré, azt ne szenteljen a baromféléből senki; akár borjú akár bárány, az Úré az.
27 Ha pedig tisztátalan baromból való az, váltsa meg a te becslésed szerint, és adja hozzá annak ötödrészét; ha pedig nem váltják meg, adassék el a te becslésed szerint.
28 De semmi, amit valaki teljesen az Úrnak szentelt, mind abból amije van, akár ember vagy barom, akár mezei birtokából való, el ne adassék, és meg se váltassék; minden, ami teljesen [neki] szenteltetett, igen szentséges az Úrnak.
29 Senki, aki teljesen az Úrnak szenteltetett az emberek közül, meg ne váltassék, hanem halálra adassék bizonnyal.
30 A földnek minden tizede, a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Úré; szentség az az Úrnak.
31 És ha valaki meg akar valamit váltani az ő tizedéből: adja hozzá annak ötödrészét.
32 És minden tizede a baromnak és juhnak, mindabból, ami a vessző alatt átmegy, a tizedik az Úrnak legyen szentelve.
33 Ne tudakozódjék, ha jó-e vagy hitvány, és el se cserélje azt; de ha mégis elcseréli azt, akkor az, és amit cserébe adott azért, szent legyen, és meg se váltassék.
34 Ezek azok a parancsolatok, amelyeket Mózes által parancsolt az Úr Izrael fiainak a Sinai hegyen.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Saulus pedig pusztítá az anyaszentegyházat, házról-házra járva, és férfiakat és asszonyokat elővonszolva, tömlöcbe veti vala. Apcs 8:1 – 8:40 Saul az anyaszentegyházat pusztítja 1 Saulus
És negyven esztendő elteltével megjelenék neki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokornak tüzes lángjában. Apcs 7:1 – 7:60 István első vértanú prédikációja, elragadtatása
Válasszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Lélekkel és bölcsességgel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk. Apcs 6:1 –