Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélből és monda:
2 Ki az, aki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?
3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!
4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!
5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-e; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegletkövét;
7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
8 És [kicsoda] zárta el ajtókkal a tengert, amikor előtűnt, az anyaméhből kijött;
9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sűrű homályt?
10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:
11 És azt mondám: Eddig jöjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!
12 Parancsoltál-e a reggelnek, amióta megvagy? Kimutattad-e a hajnalnak a helyét?
13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.
14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.
15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?
16 Eljutottál-e a tenger forrásáig, bejártad-e a mélységnek fenekét?
17 Megnyíltak-e neked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-e?
18 Áttekintetted-e a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?
19 Melyik út [visz] oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?
20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.
21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!
22 Eljutottál-e a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-e?
23 Amit fenntartottam a szükség idejére, a harc és háború napjára?
24 Melyik út [visz oda], ahol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?
25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak utat?
26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;
27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjasszon zsenge pázsitot?
28 Van-e atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?
29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?
30 [Miként] rejtőznek el a vizek mintegy kő [alá], és [mint] zárul be a mély vizek színe?
31 Összekötheted-e a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-e?
32 A hajnalcsillagot előhozhatod-e az ő idejében, avagy a göncölszekeret forgathatod-e fiával együtt?
33 Ismered-e az ég törvényeit, vagy te határozod-e meg uralmát a földön?
34 Felemelheted-e szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?
35 Kibocsáthatod-e a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-e neked: Itt vagyunk?
36 Ki helyezett bölcsességet a sötét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?
37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcsességgel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;
38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ha dicsőítésül áldozza azt valaki, a dicsőítés áldozatával együtt áldozzék olajjal elegyített kovásztalan lepényeket, és olajjal megkent kovásztalan pogácsákat, és lisztlángból gyúrt, olajjal elegyített lepényeket.
Vagy ha elveszett holmit talált, és eltagadja, vagy valami miatt hamisan esküszik, akármi is az, amit az ember úgy cselekszik, hogy vétkezik vele: 3Móz 6:1
Vigyen azért a nyájból egy ép kost a paphoz, a te becslésed szerint, bűnért való áldozatul, és szerezzen neki engesztelést a pap az ő tévedéséért,