Péld 30:1 – 30:33

Agur vallomása

  1 Agurnak, a Jáké fiának beszédei, prófécia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.
  2 Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem énbennem.
  3 És nem tanultam a bölcsességet, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.
  4 Kicsoda ment fel az égbe, hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod?
  5 Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és pajzs az ahhoz folyamodóknak.
  6 Ne tégy az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.
  7 Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék.
  8 A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nekem; táplálj engem hozzám illendő eledellel.
  9 Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!
  10 Ne rágalmazd a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bűnhődnöd ne kelljen.
  11 [Van oly] nemzetség, aki az ő atyját átkozza, és az ő anyját nem áldja.
  12 [Van] nemzetség, aki a maga szemei előtt tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott.
  13 [Van] kevély szemű nemzetség, és akinek szemöldökei igen fellátnak!
  14 [Van] olyan nemzetség, akinek fogai fegyverek, és akinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemésszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket.
  15 A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég;
  16 A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég!
  17 A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megutálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.
  18 E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom:
  19 A keselyűnek útját az égben, a kígyónak útját a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útját a leányzóval.
  20 Ilyen a paráználkodó asszonynak útja; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.
  21 Három [dolog] alatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.
  22 A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,
  23 A gyűlölt asszony alatt, ha [mégis] férjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának.
  24 E négy apró állata [van] a földnek, amelyek bölcsek, elmések:
  25 A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik nyárban a maguk eledelét;
  26 A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán csinálják az ő házukat;
  27 Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;
  28 A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.
  29 Három állat van, amely szépen jár, sőt négy, amely jól jár.
  30 Az oroszlán, a hős a vadak között, mely el nem fut senki elől;
  31 A harcra felékesített ló, vagy a kecskebak, és a király, akinek senki nem mer ellene állani.
  32 Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: kezedet szádra vessed.
  33 Mert [miképpen] aki tejet köpül, vajat csinál; és aki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki: [úgy] aki a haragot ingerli, háborúságot szerez.