Préd 7:1 – 7:29

A bölcsesség, megelégedettség és egyszerűség ajánlása

  1 Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.
  2 Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.
  3 Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orcának szomorúsága által jobbá lesz a szív.
  4 A bölcseknek elméje a siralmas házban [van], a bolondoknak pedig elméje a vigasságnak házában.
  5 Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését.
  6 Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!
  7 Mert a zsarolás megbolondítja a bölcs [embert] is, és az elmét elveszti az ajándék.
  8 Jobb akármi dolognak vége annak kezdetinél; jobb a tűrő, hogynem a kevély.
  9 Ne légy hirtelen a lelkedben a haragra; mert a harag a bolondok keblében nyugszik.
  10 Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcsességből származik az ilyen kérdés.
  11 Jó a bölcsesség az örökséggel, és előmenetelükre van az [embereknek], akik a napot látják.
  12 Mert a bölcsességnek árnyéka alatt, [és] a gazdagságnak árnyéka alatt [egyformán nyugszik az ember]! de a tudomány hasznosabb, mivelhogy a bölcsesség életet ad az ő urainak.
  13 Tekintsd meg az Istennek cselekedeteit; mert kicsoda teheti egyenessé, amit ő görbévé tett?
  14 A jó szerencsének idején élj a jóval; a gonosz szerencsének idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, éppen úgy, mint azt, Isten szerzette, avégre, hogy az ember semmit abból eszébe ne vegyen, ami reá következik.
  15 Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, aki az ő igazságában elvész; és van gonosz ember, aki [az ő életének napjait] meghosszabbítja az ő gonoszságában.
  16 Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet?
  17 Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg időd előtt?
  18 Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert aki az Istent féli, mind ezektől megszabadul!
  19 A bölcsesség megerősíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, akik a városban vannak.
  20 Mert nincs egy igaz ember is a földön, aki jót cselekednék és nem vétkeznék.
  21 Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged.
  22 Mert sok esetben tudja a te lelked is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek.
  23 Mind ezeket megpróbáltam az én bölcsességem által. [Mikor] azt gondolám, [hogy] bölcs vagyok, én tőlem a [bölcsesség] távol vala.
  24 Felette igen messze van, ami van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt?
  25 Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcsességnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképpen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát.
  26 És találtam [egy dolgot], mely keservesebb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, akinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól.
  27 Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést,
  28 Amit az én lelkem folyton keresett, és nem találtam. Ezer közül egy embert találtam; de asszonyt mind ezekben nem találtam.
  29 Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást.