Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És történt az ő uralkodásának kilencedik esztendejében, a tizedik hónapban, és annak tizedik napján, hogy feljött Nabukodonozor, Babilónia királya minden ő seregével Jeruzsálem ellen, és táborba szállott ellene, és körös-körül ostromtornyokat építettek ellene.
2 És megszállva tartatott a város Sédékiás király tizenegyedik esztendejéig;
3 De a [negyedik] hónap kilencedik napján akkora ínség lett a városban, hogy nem volt mit enni a föld népének.
4 És betöretett a város, és a harcosok mind [futni kezdtek] éjjel a kettős kőfal között levő kapu útján, amely a király kertje mellett van; a káldeusok pedig ott [táboroztak] a város körül. És a [király] is elfutott a puszta útján.
5 De a káldeusok hada űzőbe vette a királyt, és utolérték őt Jerikó mezején, és egész serege szétszóródott mellőle.
6 És elfogták a királyt, és elvitték őt Babilónia királyához Riblába, ahol ítéletet tartottak fölötte.
7 És Sédékiás fiait saját szeme láttára vágták le; Sédékiás szemeit pedig megvakították, és láncokba verve vitték el őt Babilóniába.
8 És az ötödik hónap hetedik napján – ez a Nabukodonozor, babilóniai király uralkodásának tizenkilencedik esztendeje – feljött Nabuzár-Adán, a vitézek hadnagya, Babilónia királyának szolgája Jeruzsálembe;
9 És felgyújtotta az Úr házát és a király házát, és Jeruzsálem összes házait és mind a nagy palotákat felégette tűzzel.
10 És Jeruzsálem kőfalait körös-körül lerombolta a káldeusok serege, amely a vitézek hadnagyával volt.
11 A többi népet pedig, amely a városban még megmaradt volt, és azokat, akik Babilónia királyához hajlottak, és a többi népet mind elhurcolta Nabuzár-Adán, a vitézek hadnagya.
12 A föld népének csak a szegényéből hagyott ott a vitézek hadnagya szőlőmíveseket és szántó-vető embereket.
13 És a rézoszlopokat, amelyek az Úr házában voltak, és [a mosdómedencék] talpait és a réztengert, amely az Úr házában [volt], összetörték a káldeusok, és azok rezét Babilóniába vitték.
14 Elvitték a fazekakat is, a lapátokat, a késeket, tömjénezőket, és minden, szolgálatra rendelt, egyéb rézedényeket.
15 És elvitte a vitézek hadnagya a serpenyőket, a medencéket, amelyek közül némelyek aranyból, némelyek pedig ezüstből voltak,
16 A két [réz]oszlopot, a [réz]tengert és a [mosdómedencék] talpait, amelyeket Salamon csinált volt az Úr házában; megmérhetetlen volt mindezeknek az edényeknek a reze.
17 Az egyik oszlop magassága tizennyolc sing volt, és egy rézgömb volt rajta és a gömb három sing magas volt, a gömbön körös-körül hálózat és gránátalmák mind ércből, és ugyanilyen volt a másik oszlop is a hálózattal együtt.
18 És elhurcolta a vitézek hadnagya Serája papot is, az első rendből és Sofóniás papot, a második rendből és a három ajtónállót,
19 És a városból elvitt egy főembert, ki a hadakozó férfiak elöljáró hadnagya volt, és öt férfiút, akik a király körül forgolódtak volt, akik találtattak a városban, és a sereg hadnagyának íródeákját, aki sereget gyűjt vala a föld népe közül, és hatvan férfiakat a föld népe közül, akik ott találtattak a városban.
20 És vevé őket Nabuzár-Adán, a vitézek hadnagya, és elvitte Babilónia királyához Riblába,
21 És levágta őket Babilónia királya, és megölte Riblában a Hámát földjén. És [így] viteték el Júda az ő földjéről.
22 A Júda földjén megmaradt népnek pedig, amelyet meghagyott Nabukodonozor, Babilónia királya, Gedáliát, Ahikámnak, a Sáfán fiának fiát, rendelte tiszttartóul.
23 Mikor pedig meghallották a seregek hadnagyai mind, és az ő embereik, hogy Babilónia királya Gedáliát tette tiszttartóvá, elmentek Gedáliához Mispába, Izmáel, a Nétánia fia, és Johanán, a Kareáh fia, és Serája, a nétofáti Tánhumet fia, és Jahazánia, Maakáti fia, ők és az ő embereik;
24 És megesküdött nekik Gedália és az ő embereiknek, és monda nekik: Ne féljetek a káldeusoknak való szolgálattól. Maradjatok az országban, és szolgáljatok Babilónia királyának, és jó dolgotok lesz.
25 A hetedik hónapban azonban elment Izmáel, Nétániának, az Elisáma fiának fia, aki királyi magból volt, és vele tíz férfiú, és megölték Gedáliát és meghalt; és a Zsidókat és a káldeusokat, akik ő vele voltak Mispában.
26 És felkelt az egész nép kicsinytől nagyig és a seregek hadnagyai, és elmentek Egyiptomba; mert féltek a káldeusoktól.
27 És lőn a harminchetedik esztendőben, Joákinnak, a Júda királyának fogságba hurcoltatása után, a tizenkettedik hónap huszonhetedik napján, kivette Evil-Merodák, Babilónia királya, az ő uralkodásának első esztendejében Joákint, Júda királyát a fogházból;
28 És kegyesen beszélt vele, és feljebb tette az ő székét a többi királyok székeinél, akik nála voltak Babilóniában;
29 És kicserélte fogsága ruháit, és mindenkor nála volt étele életének minden idejében.
30 És mindenkor kijárt az ő része, amelyet a király adott neki napról-napra életének minden idejében.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és