Péld 20:1 – 20:30

Dobzódástól és hevességtől való óvás

  1 A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!
  2 Mint a fiatal oroszlán ordítása, olyan a királynak rettentése; aki azt haragra ingerli, vétkezik a maga élete ellen.
  3 Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstől; valaki pedig bolond, patvarkodik.
  4 A hideg miatt nem szánt a rest; aratni akar majd, de nincs mit.
  5 Mély víz a férfiúnak elméjében a tanács; mindazáltal a bölcs ember kimeríti azt.
  6 A legtöbb ember talál valakit, aki jó hozzá; de hű embert, azt ki találhat?
  7 Aki az ő tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az ő fiai ő utána!
  8 A király, ha az ő ítélőszékiben ül, tekintetével minden gonoszt eltávoztat.
  9 Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől?
  10 A kétféle font és a kétféle mérték, utálatos az Úrnál egyaránt mind a kettő.
  11 Az ő cselekedeteiből ismerteti meg magát még a gyermek is, ha tiszta-e, és ha igaz-e az ő cselekedete.
  12 A halló fület és a látó szemet, az Úr teremtette egyaránt mindkettőt.
  13 Ne szeresd az álmot, hogy ne légy szegény; nyisd fel a te szemeidet, [és] megelégszel kenyérrel.
  14 Hitvány, hitvány, azt mondja a vevő; de mikor elmegy, akkor dicsekedik.
  15 Van arany és drágagyöngyök sokasága; de drága szer a tudománnyal teljes ajak.
  16 Vedd el ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért vedd el zálogát.
  17 Gyönyörűséges az embernek az álnokságnak kenyere; de annak utána betelik az ő szája kavicsokkal.
  18 A gondolatok tanácskozással erősek; és bölcs vezetéssel folytass hadakozást.
  19 Megjelenti a titkot, aki rágalmazó; tehát aki fecsegő szájú, azzal ne barátkozzál.
  20 Aki az ő atyját vagy anyját megátkozza, annak kialszik szövétneke a legnagyobb sötétségben.
  21 Amely örökséget először siettetnek, annak vége meg nem áldatik.
  22 Ne mondd: bosszút állok rajta! Várjad az Urat, és megszabadít téged!
  23 Utálatos az Úrnál a kétféle súly; és a hamis fontok nem jó dolgok.
  24 Az Úrtól vannak a férfi lépései; az ember pedig mit ért az ő útjában?
  25 Tőr az embernek meggondolatlanul mondani: szent, és a fogadástétel után megfontolni.
  26 Szétszórja a gonoszokat a bölcs király, és fordít reájuk kereket.
  27 Az Úrtól való szövétnek az embernek lelke, aki megvizsgálja a szívnek minden rejtekét.
  28 A kegyelmesség és az igazság megőrzik a királyt, megerősíti irgalmasság által az ő székét.
  29 Az ifjaknak ékessége az ő erejük; és a véneknek dísze az ősz haj.
  30 A kékek [és] a sebek távoztatják el a gonoszt, és a belső részekig ható csapások.