2Kir 8:1 – 8:29

Hogyan segíti Elizeus a Sunemitát a hét évi éhség előtt és után

  1 És Elizeus szólott volt annak az asszonynak, akinek a fiát feltámasztotta volt, mondván: Kelj fel, és menj el a te házadnépével együtt, és tartózkodjál, ahol tartózkodhatol; mert az Úr éhséget hívott elő, és el is jött a földre hét esztendeig.
  2 És felkelt az asszony, és az Isten emberének beszéde szerint cselekedék, és elment ő és az ő háznépe, és lakék a filiszteusok földében hét esztendeig.
  3 Mikor pedig elmúlt a hét esztendő, visszatért az asszony a filiszteusok földéből, és elment, hogy panaszolkodjék a királynak az ő házáért és szántóföldjeiért.
  4 A király pedig beszélt Géházival, az Isten emberének szolgájával, mondván: Beszéld el, kérlek, nekem mindazokat a csodálatos dolgokat, amelyeket Elizeus cselekedett.
  5 És mikor elbeszélé a királynak, mimódon támasztotta fel a halottat, íme az asszony, akinek a gyermekét feltámasztotta volt, éppen akkor kiáltott a királyhoz az ő házáért és szántóföldjeiért; és monda Géházi: Uram király, ez az az asszony és ez az ő fia, akit feltámasztott Elizeus.
  6 És kikérdezé a király az asszonyt, és az elbeszélé neki; és ada a király ő mellé egy udvari szolgát, mondván: Adasd vissza neki minden jószágát, és a szántóföldnek minden hasznát attól az időtől fogva, amióta elhagyta a földet egész mostanig.

Hazáel király Siriában

  7 És Elizeus elment Damaszkuszba, Benhadád pedig, Szíria királya beteg volt, és hírül adák neki, mondván: Az Isten embere ide jött.
  8 És monda a király Hazáelnek: Végy ajándékot kezedbe, és menj eleibe az Isten emberének, és kérj tanácsot az Úrtól ő általa, mondván: Meggyógyulok-e ebből a betegségből?
  9 És eleibe ment Hazáel, és ajándékokat vitt kezében mindenféle drága damaszkuszi jószágból negyven teve terhét; és elment, és megállott előtte, és így szólt: A te fiad, Benhadád, Szíria királya, az küldött engem hozzád, mondván: Vajon meggyógyulok-e ebből a betegségből?
  10 Felele neki Elizeus: Menj el, mondd meg neki: Nem maradsz életben, mert megjelentette nekem az Úr, hogy halált hal.
  11 És mereven ránézett Hazáelre, mígnem zavarba jött; végre sírni kezdett az Isten embere.
  12 És monda Hazáel: Miért sír az én uram? És felele: Mert tudom a veszedelmet, amelyet az Izrael fiaira hozol; az ő erős városait megégeted, az ő ifjait fegyverrel levágatod, és kis gyermekeit a földhöz vered, és terhes asszonyait ketté vágod.
  13 És monda Hazáel: Kicsoda a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgokat cselekednék? És felele Elizeus: Megjelentette nekem az Úr, hogy te leszel Szíria királya.
  14 És elméne Elizeustól, és beméne az ő urához, és az monda neki: Mit mondott Elizeus? és monda: Azt mondta, hogy meggyógyulsz.
  15 Másnap azonban elővett egy takarót és bemártván azt vízbe, ráteríté az ő arcára, és meghalt: és uralkodék Hazáel ő helyette.

Júda országa. Jórám

  16 És Jórámnak, az Akháb fiának, az Izrael királyának ötödik esztendejében, mikor még Josafát vala Júda királya, uralkodni kezdett Jórám, a Josafát fia, Júda királya.
  17 Harminckét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
  18 És járt az Izrael királyainak útján, amiképpen cselekedtek volt az Akháb házából valók; mert az Akháb leánya volt a felesége, és gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt.
  19 De az Úr még sem akarta elveszteni Júdát Dávidért, az ő szolgájáért; amint megigérte volt neki, hogy szövétneket ad neki és az ő fiainak mindörökké.
  20 Az ő idejében szakadt el Edom a Júda birodalmától, és választott királyt magának.
  21 És átment Jórám Seirbe és minden harci szekere ő vele, s mikor éjjel felkelt és megtámadta az edomitákat, akik körülzárták őt, és a szekerek fejedelmeit, megfutott a nép, ki-ki az ő hajlékába.
  22 És elszakadt Edom a Júda birodalmától mind e mai napig; ugyanebben az időben szakadt el Libna is.
  23 Jórámnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajon nincsenek-e megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
  24 És elaluvék Jórám az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyáival a Dávid városában, és uralkodék Akházia, az ő fia, ő helyette.

Akházia

  25 Jórámnak az Akháb, az Izrael királya fiának tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Akházia, Jórámnak, a júdabeli királynak fia.
  26 Huszonkét esztendős volt Akházia, mikor uralkodni kezdett, és egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Athália volt, Omrinak, az Izrael királyának leánya.
  27 És járt az Akháb házának útján, és gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, mint az Akháb háza; mert az Akháb házának veje vala.
  28 És hadba ment Jórámmal, az Akháb fiával, Szíria királya, Hazáel ellen, Rámóth Gileádba; de a szíriabeliek megverték Jórámot.
  29 Akkor visszatért Jórám király, hogy meggyógyíttassa magát Jezréelben a sebekből, amelyeket rajta a szíriabeliek Ráma alatt ütöttek, mikor Hazáel, Szíria királya ellen harcolt. Akházia pedig, a Jórám fia, Júda királya aláméne, hogy meglátogassa Jórámot, az Akháb fiát Jezréelben, ahol az betegen feküdt.