Máté 26:1 – 26:75

Utoljára jelenti Jézus szenvedéseit

  1 És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, monda az ő tanítványainak:
  2 Tudjátok, hogy két nap múlva a húsvétnak ünnepe lészen, és az embernek Fia elárultatik, hogy megfeszíttessék.
  3 Akkor egybegyűlének a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, akit Kajafásnak hívtak,
  4 És tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék.
  5 De azt mondják vala: Ne az ünnepen: hogy zendülés ne legyen a nép között.
  6 És mikor Jézus Bethániában, a poklos Simon házánál vala,
  7 Méne ő hozzá egy asszony, akinél vala drága kenetnek alabástrom szelencéje, és az ő fejére tölté, amint az asztalnál ül vala.
  8 Látván pedig ezt az ő tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás?
  9 Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek.
  10 Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nekik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jó dolgot cselekedett én velem.
  11 Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.
  12 Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt.
  13 Bizony mondom nektek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangélium, amit ez én velem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére.
  14 Akkor a tizenkettő közül egy, akit iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz menvén,
  15 Monda: Mit akartok nekem adni, és én kezetekbe adom őt? Azok pedig rendelének neki harminc ezüst pénzt.
  16 És ettől fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja őt.
  17 A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük neked ételedre a húsvéti bárányt?
  18 Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad tartom meg a húsvétot tanítványaimmal.
  19 És úgy cselekedének a tanítványok, amint Jézus parancsolta vala nekik; és elkészíték a húsvéti bárányt.
  20 Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel,
  21 És amikor esznek vala, monda: Bizony mondom nektek, ti közületek egy elárul engem.
  22 És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani neki: Én vagyok-e az, Uram?
  23 Ő pedig felelvén, monda: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
  24 Az embernek Fia jóllehet elmegyen, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.
  25 Megszólalván Júdás is, aki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-e az, Mester? Monda neki: Te mondád.
  26 Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
  27 És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan;
  28 Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.
  29 Mondom pedig nektek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, amikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.
  30 És dicséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére.
  31 Akkor monda nekik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok énbennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai.
  32 De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.
  33 Péter pedig felelvén, monda neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is te benned, én soha meg nem botránkozom.
  34 Monda neki Jézus: Bizony mondom neked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem.
  35 Monda neki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképpen szólnak vala a többi tanítványok is.
  36 Akkor elméne Jézus velük egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom.
  37 És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrődni.
  38 Ekkor monda nekik: Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! maradjatok itt és vigyázzatok én velem.
  39 És egy kissé előre menve, arcra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint te.
  40 Akkor méne a tanítványokhoz és aluva találá őket, és monda Péternek: Így nem bírtatok vigyázni velem egy óráig sem!?
  41 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek; mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.
  42 Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.
  43 És mikor visszatér vala, ismét aluva találá őket; mert megnehezedtek vala az ő szemeik.
  44 És ott hagyva őket, ismét elméne és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván.
  45 Ekkor méne az ő tanítványaihoz, és monda nekik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Íme, elközelgett az óra, és az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
  46 Keljetek fel, menjünk! Íme elközelgett, aki engem elárul.
  47 És még mikor beszél vala, íme Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal, a főpapoktól és a nép véneitől.
  48 Aki pedig őt elárulja vala, jelt ada nekik, mondván: Akit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt.
  49 És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy Mester! és megcsókolá őt.
  50 Jézus pedig monda neki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték és megfogák őt.
  51 És íme egyik azok közül, akik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét.
  52 Akkor monda neki Jézus: Tedd helyére szablyádat; mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük.
  53 Avagy azt gondolod-e, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?
  54 De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni?
  55 Ugyanekkor monda Jézus a sokaságnak: Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem? Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem.
  56 Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyák őt a tanítványok mind, és elfutának.
  57 Amazok pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és a vének egybegyűltek vala.
  58 Péter pedig követi vala őt távolról egész a főpap pitvaráig; és bemenvén, ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a végét.
  59 A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt;
  60 És nem találának. És noha sok hamis tanú jött vala elő, még sem találának. Utoljára pedig előjövén két hamis tanú,
  61 Monda: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt.
  62 És fölkelvén a főpap, monda neki: Semmit sem felelsz-e? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?
  63 Jézus pedig hallgat vala. És felelvén a főpap, monda neki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy-e a Krisztus, az Istennek Fia?
  64 Monda neki Jézus: Te mondád. Sőt mondom nektek: Mostantól fogva meglátjátok az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljőni az égnek felhőiben.
  65 Ekkor a főpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Íme most hallottátok az ő káromlását.
  66 Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó a halálra.
  67 Akkor szemébe köpdösének és arcul csapdosák őt, némelyek pedig botokkal verék,
  68 Mondván: Prófétáld meg nekünk Krisztus, kicsoda az, aki üt téged?
  69 Péter pedig kinn ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a galileabeli Jézussal valál.
  70 Ő pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom, mit beszélsz.
  71 Mikor pedig kiméne a tornácra meglátá őt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal vala.
  72 És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert.
  73 Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülük való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged.
  74 Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólala.
  75 És megemlékezék Péter a Jézus beszédéről, ki ezt mondotta vala neki: Mielőtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem; és kimenvén onnan, keservesen síra.