Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
2 Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik: Mikor bementek a ti lakó földetekre, amelyet én adok nektek.
3 És tűzáldozatot akartok készíteni az Úrnak, egészen égő- vagy véres áldozatot, vagy fogadás teljesítése végett, vagy szabadakarat szerint, vagy a ti ünnepiteken, hogy tulok- vagy juhféléből kedves illatot készítsetek az Úrnak:
4 Akkor, aki áldozza az ő áldozatát, vigyen az Úrnak ételáldozatul egy tizedrész [efa] lisztlángot, egy negyedrész hin olajjal elegyítve.
5 Italáldozatul pedig egy negyedrész hin bort adj az egészen égő- vagy véres áldozathoz egy-egy bárány mellé.
6 Vagy ha kossal [áldozol], készíts ételáldozatul két tizedrész [efa] lisztlángot megelegyítve egy hin olajnak harmadrészével;
7 Italáldozatul pedig egy hin bornak harmadrészét. [Így] viszel az Úrnak jó illatú áldozatot.
8 Hogyha fiatal tulkot akarsz készíteni egészen égő- vagy véres áldozatul fogadás teljesítése végett, vagy hálaáldozatul az Úrnak:
9 Akkor vigyél a fiatal tulokkal egyetemben ételáldozatul három tizedrész [efa] lisztlángot, megelegyítve egy hin olajnak felével.
10 Italáldozatul pedig vigy fel fél hin bort; kedves illatú tűzáldozat [ez] az Úrnak.
11 Ekképpen cselekedjetek mindenik ökörnél, mindenik kosnál, mind a juhoknak, mind a kecskéknek bárányainál.
12 A [barmok] száma szerint, amelyeket [áldozatra] készítetek: így cselekedjetek mindenikkel, az ő számok szerint.
13 Minden bennszülött így cselekedjék ezekkel, hogy kedves illatú tűzáldozatot vigyen az Úrnak.
14 Ha pedig jövevény tartózkodik nálatok, vagy lesz köztetek a ti nemzetségeitek szerint, és kedves illatú tűzáldozatot készít az Úrnak: amiképpen [ti] cselekesztek, akképpen cselekedjék [az is].
15 Óh, község! nektek és a [köztetek] lakozó jövevénynek egy rendtartástok legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy az Úr előtt olyan legyen a jövevény, mint ti.
16 Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok nektek és a jövevénynek, amely közöttetek lakik.
17 Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván:
18 Szólj Izrael fiainak, és mondd meg nekik: Mikor bementek a földre, amelyre én viszlek be titeket:
19 Akkor, ha majd esztek a földnek kenyeréből, adjatok felemelt áldozatot az Úrnak.
20 A ti tésztátok zsengéjét lepényként mutassátok fel áldozatul; mint a szérűről felemelt áldozatot, úgy mutassátok fel azt.
21 A ti tésztátok zsengéjéből adjatok az Úrnak felemelt áldozatot, a ti nemzetségeitek szerint.
22 És ha megtévelyedtek, és nem cselekszitek meg mind e parancsolatokat, amelyeket szólott vala az Úr Mózesnek;
23 Mind azokat, amelyeket parancsolt az Úr nektek Mózes által, az naptól fogva, amelyen parancsolta azokat az Úr, és azután a ti nemzetségeiteknek [is]:
24 Akkor, hogyha a gyülekezet tudtán kívül esik a tévedés, az egész gyülekezet áldozzék egy fiatal tulkot egészen égőáldozatul, kedves illatul az Úrnak, és étel- és italáldozatot is hozzá szokás szerint, és egy kecskebakot bűnért való áldozatul.
25 És végezzen engesztelést a pap Izrael fiainak egész gyülekezetéért, és megbocsáttatik nekik, mert tévedés volt az; ők pedig vigyék be az ő áldozatukat tűzáldozatul az Úrnak, és a bűnért való áldozatukat az Úr elé az ő tévedésükért.
26 És megbocsáttatik Izrael fiai egész gyülekezetének, és a közöttük tartózkodó jövevénynek; mert az egész nép tévedésben volt.
27 Hogyha csak egy ember vétkezik tévedésből: áldozzék egy esztendős kecskét bűnért való áldozatul.
28 A pap végezzen engesztelést azért a tévedő emberért, aki tévedésből vétkezett az Úr előtt, és ha engesztelést szerez neki, megbocsáttatik neki.
29 A bennszülöttnek Izrael fiai között és a jövevénynek, aki közöttük tartózkodik: egy törvényetek legyen nektek afelől, aki tévedésből cselekszik.
30 De amely ember felemelt kézzel cselekszik, akár bennszülött akár jövevény, az Urat illeti az szidalommal, vágassék ki azért az az ő népe közül;
31 Mivelhogy az Úrnak szavát megvetette, és az ő parancsolatát megszegte, kiirtatván kiirtassék az az ember, az ő hamissága legyen ő rajta.
32 Mikor pedig Izrael fiai a pusztában valának, találának egy férfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon.
33 És elvivék azt, akik találták vala azt fát szedegetni, Mózeshez és Áronhoz és az egész gyülekezethez.
34 És őrizet alá adák azt, mert nem vala kijelentve, mit kelljen vele cselekedni.
35 És monda az Úr Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi, kövezze őt agyon az egész gyülekezet a táboron kívül.
36 Kivivé azért őt az egész gyülekezet a táboron kívül, és agyon kövezék őt, és meghala, amiképpen parancsolta vala az Úr Mózesnek.
37 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
38 Szólj Izrael fiainak, és mondjad nekik, hogy készítsenek maguknak bojtokat az ő ruháik szegleteire az ő nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt.
39 És arra való legyen nektek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, amelyek után ti paráználkodtok.
40 Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek előtt.
41 Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket Egyiptom földéből, hogy legyek nektek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. Máté 22:1 – 22:46 Példázat a királyi mennyegzőről 1 És megszólalván Jézus, ismét
És monda nekik: Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és
Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-e meg velem? Máté 20:1 – 20:34 Példázat a