Róm 15:1 – 15:33

  1 Mi, erősek tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne magunknak kedvezzünk.
  2 Mindegyikünk tudniillik felebarátjának kedvezzen, annak javára és épülésére.
  3 Mert Krisztus sem magának kedvezett, hanem ahogy meg van írva: A te gyalázóidnak gyalázásai hullottak rám.
  4 Mert amiket régen megírtak, a mi tanulságunkra írták meg, hogy állhatatossággal és az Írások vigasztalása által reménységünk legyen.
  5 Az állhatatosság és vigasztalás Istene pedig adja nektek, hogy teljes egyetértés legyen közöttetek Krisztus Jézus szerint,
  6 hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek Istent, a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.
  7 Azért fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.
  8 Mert mondom nektek, hogy Jézus Krisztus a körülmetéltek szolgája lett Isten igazságáért, hogy megerősítse az atyáknak adott ígéreteket.
  9 A pogányok pedig irgalmáért dicsőítik Istent, amint meg van írva: Magasztallak azért téged a pogányok között, és dicséretet énekelek a te nevednek.
  10 És ismét azt mondja: Örüljetek, ti pogányok, az ő népével együtt!
  11 És ismét: Dicsérjétek az Urat mind, ti pogányok, és magasztaljátok őt, minden népek!
  12 Ézsaiás pedig így szól: Hajtás sarjad Isai gyökeréből, és felkel, hogy uralkodjék a népeken; benne reménykednek a pogányok.
  13 A reménység Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hitben, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.
  14 Én magam is meg vagyok győződve testvéreim, hogy teljesek vagytok minden jósággal, bővölködtök minden ismeretben, és képesek vagytok egymást is tanítani.
  15 Mégis kissé merészebben írtam nektek, testvéreim, mintegy emlékeztetve titeket az Istentől nekem adott kegyelemre,
  16 hogy Jézus Krisztus szolgája legyek a pogányok között, Isten evangéliumának a papi szolgálatát végezve, hogy a pogányok áldozata kedves és a Szentlélek által megszentelt legyen.
  17 Van tehát mivel dicsekedjem a Jézus Krisztusban, Isten előtt.
  18 Mert nem mernék olyasmiről szólni, amit nem Krisztus cselekedett volna általam a pogányok engedelmességére, szóval és tettel,
  19 jelek és csodák ereje által, a Lélek ereje által, úgyannyira, hogy Jeruzsálemtől fogva Illíriáig betöltöttem a Krisztus evangéliumát.
  20 Azt tartottam becsületes dolognak, hogy ne ott hirdessem az evangéliumot, ahol Krisztus neve már ismert volt, hogy ne mások rakta alapra építsek,
  21 hanem amint meg van írva: Meglátják őt azok, akiknek még nem hirdették, és akik nem hallották, meg fogják érteni.
  22 Ez is sokszor akadályozott abban, hogy elmenjek hozzátok.
  23 Most pedig, mivelhogy nincs már munkaterület számomra ezen a vidéken, és mert már sok esztendeje vágyódom utánatok, elmegyek hozzátok,
  24 amikor majd Hispániába utazom. Remélem azért, hogy átutazóban meglátlak titeket, és majd ti fogtok útnak indítani, miután egy kissé felüdültem nálatok.
  25 Most pedig Jeruzsálembe megyek, a szentek szolgálatára.
  26 Macedónia és Akhája ugyanis jónak látta, hogy a jeruzsálemi szentek szegényeinek valamit adakozzanak.
  27 Jónak látták, és tartoznak is vele, mert ha a pogányok az ő lelki javaikból részesültek, akkor tartoznak nekik viszontszolgálni földi javaikkal.
  28 Ha tehát ezt elvégeztem, és szolgálatuk gyümölcsére a pecsétet ráütöttem, titeket útba ejtve elmegyek Hispániába.
  29 Tudom pedig, hogy amikor hozzátok megyek, a Krisztus áldásának teljességével érkezem.
  30 Kérlek azért titeket, testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Lélek szeretetére, tusakodjatok velem együtt, imádkozva Istenhez énértem,
  31 hogy szabaduljak meg azoktól, akik hitetlenek Júdeában, és hogy jeruzsálemi szolgálatom kedves legyen a szentek előtt,
  32 hogy örömmel eljussak hozzátok az Isten akaratából, és nálatok megpihenjek.
  33 A békesség Istene pedig legyen mindnyájatokkal! Ámen.