Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. Máté 22:1 – 22:46 Példázat a királyi mennyegzőről 1 És megszólalván Jézus, ismét
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Akkor előhozván az egész Júda nemzetsége Uzziást (ki tizenhat esztendős vala), királlyá tevék őt az ő atyja Amásia helyett.
2 Ő építé meg Elótot, és csatolta ismét Júdához, minekutána [Amásia] király meghalt az ő atyáival egybe.
3 Tizenhat esztendős korában kezdett vala uralkodni Uzziás, és ötvenkét esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jékólia vala, Jeruzsálemből való.
4 És az Úr előtt kedves dolgot cselekedék, amint az ő atyja, Amásia is cselekedett vala.
5 És keresi vala az Istent Zakariás [próféta] idejében, aki az isteni látásokban értelmes vala; és mindaddig, míg az Urat keresé, jó előmenetelt adott neki Isten;
6 Mert kimenvén, hadakozék a filiszteusok ellen; és a Gáth kerítését, a Jabné kerítését és az Asdód kerítését letöré, és építe városokat Asdódban és a filiszteusok tartományában.
7 És megsegéllé őt az Isten a filiszteusok ellen és az arábiabeliek ellen, akik lakoznak vala Gúr-Baálban, és Meunimban.
8 És adtak az ammoniták Uzziásnak ajándékot, és elterjede az ő híre Egyiptomig; mert felette igen megnevekedett az ő hatalma;
9 És építe Uzziás tornyokat Jeruzsálemben a szeglet kapuja felett, a völgy kapuja felett és a szegletek felett, és igen megerősítteté azokat.
10 A pusztában is tornyokat épített, és sok kutat ásatott; mert sok nyája vala mind a völgyekben, mind a lapályon, és szántóvető szolgái, vincellérei a hegyeken és Kármelben, mert a földművelést kedvelte.
11 Uzziásnak hadakozó serege is vala, amely harcba mehetett csapatonként, amint megszámláltatott Jéhiel íródeák és Maaséja elöljáró által Hanániás vezetése alatt, aki a király vezérei közül való.
12 A családfők egész száma a hadakozó vitézek között kétezer-hatszáz vala.
13 És az ő kezük alatt levő hadakozó sereg háromszázhétezer-ötszáz harcosból állott, akik képesek valának megsegíteni a királyt ellenségei ellen.
14 És készíttete Uzziás nekik, az egész sereg számára pajzsokat, kopjákat, sisakokat, páncélokat, íveket és parittyába való köveket.
15 Készíttete annak felette Jeruzsálemben értelmes mesteremberek által gépezeteket a tornyok tetején és a kőfal szegletein, nyilaknak és nagy köveknek kihajigálására. És az ő híre messzire elterjede; mert csodálatosan megsegítteték, míglen megerősödék.
16 Mikor pedig ilyen módon megerősödött volna, felfuvalkodék, hogy megfertőztetné magát és vétkezék az Úr ellen, az ő Istene ellen. Beméne az Úr templomába, hogy a füstölő oltáron füstölne.
17 És beméne ő utána Azáriás pap, és vele az Úr papjai nyolcvanan, igen erősek.
18 És ellene állának Uzziás királynak, és mondának neki: Uzziás! nem a te dolgod az Úrnak füstölni, hanem az Áron pap fiaié, akik felszenteltetének, hogy füstöljenek. Menj ki e szent helyből; mert igen vétkeztél és dicsőségedre nem lesz az Úr Istentől.
19 És megharaguvék Uzziás, akinek kezében vala a füstölő szerszám, hogy füstölne; és mikor haragudnék a papokra, bélpoklosság támada a homlokán ott a papok előtt, az Úr házában, a füstölő oltár előtt.
20 És mikor tekintett volna ő reá Azáriás főpap, és vele mind a többi papok, láták a bélpoklosságot az ő homlokán; és elűzék őt onnét, sőt maga is sietett kimenni, mert az Úr megverte vala őt.
21 És lőn Uzziás király halála napjáig bélpoklos; és lakik vala egy elkülönített házban bélpoklosan, mert az Úr házából kivettetett vala. És Jótám, az ő fia vala a király házában, aki ítélkezék az ország népe felett.
22 Uzziásnak pedig első és utolsó dolgait megírta Ésaiás próféta, az Ámós fia.
23 És meghala Uzziás az ő atyáival egybe, és eltemeték őt az ő atyáival a temetőbe, amely a királyoké vala, mert ezt mondják felőle: bélpoklos volt. És uralkodék helyette Jótám, az ő fia.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. Máté 22:1 – 22:46 Példázat a királyi mennyegzőről 1 És megszólalván Jézus, ismét
És monda nekik: Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és
Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-e meg velem? Máté 20:1 – 20:34 Példázat a