Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Akinek szeméremteste zúzott vagy megcsonkított, ne menjen be az Úrnak községébe.
2 A fattyú se menjen be az Úrnak községébe; még tizedízig se menjen be az Úrnak községébe.
3 Az ammoniták és moábiták se menjenek be az Úrnak községébe; még tizedízig se menjenek be az Úrnak községébe, soha örökké:
4 Azért, mert nem jöttek előtökbe kenyérrel és vízzel az úton, mikor kijöttetek Egyiptomból; és mivelhogy felbérlette ellened Bálámot, a Beór fiát, a mezopotámiabeli Péthorból valót, hogy megátkozzon téged.
5 De az Úr, a te Istened nem akarta meghallgatni Bálámot; hanem fordította az Úr, a te Istened az átkot neked áldásodra, mivelhogy szeretett téged az Úr, a te Istened.
6 Ne keresd az ő békességüket és az ő javukat teljes életedben, soha.
7 Ne utáld az edomitát; mert atyádfia az; ne utáld az egyiptombelit, mert jövevény voltál az ő földén.
8 Az olyan fiak, akik harmadízen születnek nekik, bemehetnek az Úrnak községébe.
9 Ha táborba szállsz a te ellenséged ellen: őrizkedjél minden gonosztól.
10 Ha volna valaki közötted, aki nem volna tiszta valami éjszakai véletlenség miatt: menjen ki a táborból, és ne menjen vissza a táborba;
11 És mikor eljő az este, mossa meg magát vízzel, és a nap lementével menjen be a táborba.
12 A táboron kívül valami helyed is legyen, hogy kimehess oda.
13 És legyen ásócskád a fegyvered mellett, hogy mikor leülsz kívül, [gödröt] áss azzal és ha felkelsz, betakarhassad azt, ami elment tőled;
14 Mert az Úr, a te Istened, a te táborodban jár, hogy megszabadítson téged, és elődbe vesse a te ellenségeidet: legyen azért a te táborod szent, hogy ne lásson te közted valami rútságot, és el ne forduljon tőled.
15 Ne add ki a szolgát az ő urának, aki az ő urától hozzád menekült.
16 Veled lakjék, te közötted, azon a helyen, amelyet választ valamelyikben a te városaid közül, ahol neki tetszik; ne nyomorgasd őt.
17 Ne legyen [felavatott] paráznanő Izrael leányai közül; se [felavatott] paráznaférfi ne legyen Izrael fiai közül.
18 Ne vidd be a paráznanő bérét és az eb-bért az Úrnak, a te Istenednek házába akárminemű fogadás fejében; mert mind a kettőt utálja az Úr, a te Istened.
19 A te atyádfiától ne végy kamatot: se pénznek kamatját, se eleségnek kamatját, se semmi egyébnek kamatját, amit kamatra szokás adni.
20 Az idegentől vehetsz kamatot, de a te atyádfiától ne végy kamatot, hogy megáldjon téged az Úr, a te Istened mindenben, amire kinyújtod kezedet, azon a földön, amelyre bemégy, hogy bírjad azt.
21 Ha fogadással ígérsz valamit az Úrnak, a te Istenednek: ne halogasd annak megadását; mert bizony megkeresi azt rajtad az Úr, a te Istened, és bűnül tulajdoníttatik az neked.
22 Ha pedig nem teszesz fogadást, bűn sem tulajdoníttatik neked.
23 Ügyelj arra, ami ajkaidon kijön, és úgy teljesítsd, amit száddal ígérsz, mint mikor szabad akaratból teszesz fogadást az Úrnak, a te Istenednek.
24 Ha bemégy a te felebarátodnak szőlőjébe, egyél szőlőt kívánságod szerint jóllakásodig, de edényedbe ne rakj.
25 Ha bemégy a te felebarátod vetésébe, kezeddel szaggass kalászokat, de sarlóval ne vágj be a te felebarátod vetésébe.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a
És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, akinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének meg, hogy neki dicsőséget adjanak. Jel
Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te