Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Bizony, bizony mondom nektek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló.
2 Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az.
3 Ennek az ajtónálló [ajtót] nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket.
4 És mikor kiereszti az ő juhait, előttük megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját.
5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját.
6 Ezt a példázatot mondá nekik Jézus; de ők nem értették, mi az, amit szól vala nekik.
7 Újra monda azért nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja.
8 Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájuk a juhok.
9 Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál.
10 A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.
11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért.
12 A béres pedig és aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat.
13 A béres pedig [azért] fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra.
14 Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem [is] ismernek az enyéim,
15 Amiként ismer engem az Atya, és én [is] ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.
16 Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol [és] egy pásztor.
17 Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt.
18 Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól.
19 Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt.
20 És sokan mondják vala közülük: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá?
21 Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajon az ördög megnyithatja-e a vakok szemeit?
22 Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala;
23 És Jézus a templomban, a Salamon tornácában jár vala.
24 Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának neki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyilván!
25 Felele nekik Jézus: Megmondtam nektek, és nem hiszitek: a cselekedetek, amelyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam.
26 De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. Amint megmondtam nektek:
27 Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:
28 És én örök életet adok nekik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.
29 Az én Atyám, aki [azokat] adta nekem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki [azokat] az én Atyámnak kezéből.
30 Én és az Atya egy vagyunk.
31 Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt.
32 Felele nekik Jézus: Sok jó dolgot mutattam nektek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem?
33 Felelének neki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.
34 Felele nekik Jézus: Nincs-e megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?
35 Ha azokat isteneknek mondá, akikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),
36 Arról mondjátok-e ti, akit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!
37 Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higgyetek nekem;
38 Ha pedig azokat cselekszem, ha nekem nem hisztek is, higgyetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhiggyétek, hogy az Atya énbennem van, és én őbenne vagyok.
39 Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezükből.
40 És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, ahol János először keresztelt vala; és ott marada.
41 És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, amit János e felől mondott, igaz vala.
42 És sokan hivének ott őbenne.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
A sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az A sárdisbeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az, akinél van az isteni hét
A pergámumbeli gyülekezet angyalának írd meg: Ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van: Jel 2:1 – 2:29 Krisztus levele az efézusi gyülekezethez és
Jézus Krisztus kijelentése, amelyet adott neki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala