Péld 29:1 – 29:27

Bölcsesség áldást hoz, bolondság és bűn romlást szerez

  1 Aki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
  2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
  3 A bölcsesség-szerető ember megvidámítja az ő atyját; aki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
  4 A király igazsággal erősíti meg az országot; aki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
  5 A férfiú, aki hízelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
  6 A gonosz ember vétkében tőr van; az igaz pedig énekel és vigad.
  7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
  8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
  9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
  10 A vérszomjasak gyűlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
  11 Az ő egész indulatját előmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
  12 Amely uralkodó a hamisságnak beszédeire hallgat, annak minden szolgái latrok.
  13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettőnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
  14 Amely király hűségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
  15 A vessző és dorgálás bölcsességet ad; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az ő anyját.
  16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
  17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz neked, és szerez gyönyörűséget a te lelkednek.
  18 Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
  19 [Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
  20 Láttál-e beszédeiben hirtelenkedő embert? a bolond felől több reménység van, hogynem afelől!
  21 Aki lágyan neveli gyermekségétől fogva az ő szolgáját, végre az lesz a fiú.
  22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködőnek sok a vétke.
  23 Az embernek kevélysége megalázza őt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
  24 Aki osztozik a lopóval, gyűlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
  25 Az emberektől való félelem tőrt vet; de aki bízik az Úrban, kiemeltetik.
  26 Sokan keresik a fejedelemnek orcáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.
  27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.