Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Jaj a szárnysuhogás országának, amely Szerecsenország folyóin túl van;
2 Amely követeket küld a tengeren gyékényből [csinált] tutajokon, vizek színén. Menjetek el gyors hírnökök, a magas és derék néphez, a néphez, amely rettenetes mióta van és ezután is; a hatalmas és hódító néphez, amelynek földét folyók hasítják át.
3 Föld kerekségének minden lakói és földnek lakosai meglássátok, mikor a hegyeken zászló emelkedik, és hallgassatok, ha kürt szól!
4 Mert ezt mondá az Úr nekem: Nyugodtan nézem sátoromból verőfényes melegnél, harmatozó felhőnél aratás hévségében.
5 Mert aratás előtt, ha a virágzás véget ér, és a virág érő fürtté lészen, levágja a vesszőket metszőkésekkel, és a kacsokat eltávolítja és lemetszi.
6 Mind ott hagyatnak a hegyek madarainak és a föld állatainak, és a madarak rajtuk nyaralnak, és a föld minden állatai rajtuk telelnek.
7 Abban az időben ajándékot viszen a seregek Urának a magas és derék nép; a nép, amely rettenetes, mióta van és ezután is, a hatalmas és hódító nép, amelynek földét folyók hasítják át; a seregek Ura nevének helyére, Sion hegyére.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Dávid és Góliát: hit az élő Istenben a félelem ellen. Az 1 Sámuel 17. fejezet Dávid és Góliát történetét mutatja be, de a hangsúly nem
Dávid felkenése és Isten tekintete a szívre. Az 1 Sámuel 16. fejezetben az Úr elvetett királyként kezeli Sault, és Sámuelt Betlehembe küldi, hogy Isai fiai
Saul engedetlensége Amálek ellen: „engedelmesség jobb az áldozatnál” és Isten elvetése. Az 1Sámuel 15-ben Saul parancsot kap az ÚRtól, hogy Amálek ellen teljes ítéletet hajtson