Jer 3:1 – 3:25

Felhívás megtérésre

  1 Nos hát! Ha elbocsátja valaki az ő feleségét, és ez eltávozik tőle és más férfiúé lesz: vajon visszamehet-e még [a férfi] ő hozzá? Nem lenne-e az a föld fertelmesen megfertőztetve? Te pedig sok szeretővel paráználkodtál, és visszajönnél hozzám? mondja az Úr.
  2 Emeld fel szemeidet a magaslatokra, és lásd meg: hol nem szeplősítettek meg téged? Az utakon vártál reájuk, mint az arab a pusztában, és megfertőztetted a földet paráznaságaiddal és gonoszságoddal.
  3 Noha megvonattak a korai záporok, és késői eső sem volt: mégis parázna asszony homlokúvá lettél, szégyenkezni nem akartál.
  4 Nemde mostantól így kiáltasz nekem: Atyám! Ifjúságomnak te vagy vezére.
  5 Mindörökké haragszik-e, mindvégig bosszankodik-e? Íme, ezt mondod, de cselekszed a gonoszságokat, amint tőled telik.
  6 És monda az Úr nekem Jósiás király napjaiban: Láttad-e, amit az elpártolt Izrael cselekedett? Elment ő minden magas hegyre és minden zöldellő fa alá, és ott paráználkodott.
  7 És mondám, miután mindezt megcselekedte: Térj vissza hozzám! de nem tért vissza. És látta ezt az ő hitszegő húga, a Júda.
  8 És láttam, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam az elpártolt parázna Izraelt, és adtam neki elválásról való levelet: nem félt a hitszegő Júda, az ő húga, hanem elment, és ő is paráználkodott.
  9 És lőn, hogy az ő paráznaságának hírével megfertőztette a földet; mert kővel és fával paráználkodott.
  10 És mindez után sem tért vissza hozzám az ő hitszegő húga, a Júda, az ő szíve teljességével, hanem csak képmutatással, azt mondja az Úr.
  11 És monda nekem az Úr: Igazabb lelkű az elpártolt Izrael, mint a hitszegő Júda.
  12 Menj el, és kiáltsd e szókat észak felé, és mondjad: Térj vissza, elpártolt Izrael, ezt mondja az Úr, [és] nem bocsátom reátok haragomat, mert kegyelmes vagyok én, ezt mondja az Úr, nem haragszom mindörökké.
  13 Csakhogy ismerd el a te hamisságodat, hogy hűtlenné lettél az Úrhoz, a te Istenedhez, és szertefutottál utaidon az idegenekhez mindenféle zöldellő fa alá, és az én szómra nem hallgattatok, ezt mondja az Úr.
  14 Térjetek meg, szófogadatlan fiak, azt mondja az Úr, mert én férjetekké lettem nektek, és magamhoz veszlek titeket, egyet egy városból, kettőt egy nemzetségből, és beviszlek titeket Sionba.
  15 És adok nektek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek tudománnyal és értelemmel.
  16 És ha majd megsokasodtok és megszaporodtok a földön azokban a napokban, azt mondja az Úr, nem mondják többé: Az Úr szövetségének ládája! Szívére se veszi senki, rá se gondolnak, meg sem látogatják, és nem készítik meg újra.
  17 Abban az időben Jeruzsálemet hívják majd az Úr királyi székének, és minden nemzet oda gyülekezik az Úr nevéért Jeruzsálembe, és nem követik többé gonosz szívüknek makacsságát.
  18 Azokban a napokban a Júda háza Izrael házával fog járni, és együtt mennek be az északi földről abba a földbe, amelyet örökségül adtam a ti atyáitoknak.
  19 Azt mondám ugyanis magamban: Miképpen tegyelek téged a fiak közé, és adjam neked a kívánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém: Hívj engem atyámnak, és ne pártolj el tőlem!
  20 Mindamellett amint hitszegővé lesz az asszony az ő társa iránt: úgy lettetek hitszegőkké irántam, Izrael háza, azt mondja az Úr.
  21 Szó hallatszik a magaslatokon, Izrael fiainak esdeklő sírása, mert elfordították útjukat, elfelejtkeztek az Úrról, az ő Istenükről.
  22 Térjetek vissza, szófogadatlan fiak, [és] meggyógyítom a ti elpártolástokat! Íme, mi hozzád járulunk, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk!
  23 Bizony hiábavaló a halmokról, a hegyekről való zajongás; bizony az Úrban, a mi Istenünkben van Izrael megmaradása!
  24 És ez a gyalázatosság emésztette a mi atyáink szerzeményét gyermekségünk óta: juhaikat, szarvasmarháikat, fiaikat és leányaikat!
  25 Gyalázatunkban heverünk, és elborít minket a mi szégyenünk; mert vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen: mi és a mi atyáink gyermekségünk óta mind e mai napig, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára.