Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Jeroboám királynak tizennyolcadik esztendejében kezde uralkodni Abija Júdában.
2 Három esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. Az ő anyjának neve Mikája vala, aki a Gibeából való Uriel leánya. És Abija és Jeroboám között háború vala.
3 Azért felkészüle Abija a háborúra négyszázezer válogatott harcosból álló sereggel; és Jeroboám vele szembeszállott nyolcszázezer válogatott harcosból álló sereggel.
4 Akkor felálla Abija a Semáraim hegyének tetején, amely az Efraim hegységében vala, és monda: Hallgassátok meg szómat, Jeroboám és az egész Izrael!
5 Avagy nem kellene-e nektek meggondolnotok, hogy az Úr, az Izrael Istene Dávidnak adta volt a királyságot Izrael felett örökre; neki és fiainak, sónak szövetsége által?
6 Mindazáltal felkele Jeroboám, a Nébát fia, Salamonnak, a Dávid fiának szolgája, és támada az ő ura ellen;
7 Azután gyűlének ő hozzá a haszontalan emberek, Beliál fiai, akik ellene szegültek Roboámnak, a Salamon fiának, mikor Roboám gyermek és félénk szívű volt, és azok ellen magát nem oltalmazhatta.
8 És most azt gondoljátok, hogy ti ellene állhattok az Úr királyságának, amely a Dávid fiainak kezében [van], mivel sokan vagytok, s veletek vannak az aranyborjúk is, amelyeket Jeroboám öntetett nektek istenek gyanánt.
9 Avagy nem ti űztétek-e el az Úrnak papjait, az Áron fiait és a lévitákat? És nem ti szerzettetek-e magatoknak papokat, mint egyéb országoknak nemzetségei, akárkit, aki az ő szolgálatának felszentelésére egy gyermekded tulokkal és hét kossal eljött, és lett a [bálványok] papja, amelyek nem istenek.
10 Mi mellettünk van pedig az Úr, a mi Istenünk, akit mi el nem hagytunk; a papok pedig, akik az Úrnak szolgálnak, az Áron fiai, és vannak léviták, akik [forgolódnak] az ő tisztükben.
11 És áldoznak az Úrnak égőáldozattal minden reggel és minden este, és füstölőáldozattal, [és] a kenyérnek a tiszta asztalra való tételére és az arany gyertyatartóra, szövétnekeivel egybe [gondot viselnek], meggyújtván azokat minden este; mert mi megtartjuk az Úrnak, a mi Istenünknek rendelését; ti pedig elhagytátok őt.
12 Azért íme mi velünk van az Isten vezér gyanánt, és az ő papjai a riadó kürtökkel, hogy ti ellenetek kürtöljenek. Izrael fiai! Ne harcoljatok az Úr ellen, a ti atyáitok Istene ellen, mert nem lesztek szerencsések!
13 Jeroboám pedig lest vetett ellenük, hogy hátuk mögé kerüljön, s ilyen módon Júda előtt is ők legyenek, hátuk mögött is a les.
14 Látván pedig Júda, hogy íme mind elől, mind hátul megtámadtatának: kiáltának az Úrhoz, a papok pedig trombitálnak vala a trombitákkal.
15 És kiáltának Júda férfiai; és mikor kiáltának a Júda férfiai, az Isten megveré Jeroboámot és az egész Izraelt, Abija és Júda előtt.
16 És az Izrael fiai menekülének Júda elől, de az Isten kezükbe adá őket;
17 Mert megveré őket Abija és az ő népe nagy csapással, úgyannyira, hogy az izraeliták közül seb miatt ötszázezer válogatott férfi esett el.
18 És ilyen módon aláztatának meg az Izrael fiai abban az időben; Júda fiai pedig megerősödének, mert ők az Úrra, az ő atyáik Istenére támaszkodtak volt.
19 És üldözé Abija Jeroboámot, és elfoglala ő tőle egynéhány várost, Béthelt és annak faluit, Jésanát és annak faluit, s Efrávint és annak faluit.
20 És nem jutott többé erőhöz Jeroboám Abija idejében, hanem megveré őt az Úr, és meghala.
21 Abija pedig hatalmassá lőn, és vett vala magának tizennégy feleséget, akiktől nemze huszonkét fiút és tizenhat leányt.
22 Abijának pedig több dolgai, utai és beszédei megírattak az Iddó próféta könyvében.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. Máté 22:1 – 22:46 Példázat a királyi mennyegzőről 1 És megszólalván Jézus, ismét
És monda nekik: Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és
Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-e meg velem? Máté 20:1 – 20:34 Példázat a