Zsolt 107:1 – 107:43

A megváltottak hálaéneke, akik nyomorúságukban az Úrhoz kiáltottak

  1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
  2 [Ezt] mondják az Úrnak megváltottai, akiket megváltott a szorongatónak kezéből;
  3 És akiket összegyűjtött a [különböző] földekről: napkelet és napnyugat felől, északról és a tenger felől.
  4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
  5 Éhesek és szomjasok valának; lelkük is elepedt bennük.
  6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
  7 És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
  8 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
  9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
  10 Akik sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
  11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megutálták;
  12 Azért megalázta az ő szívüket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségük.
  13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
  14 Kihozá őket a sötétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
  15 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
  16 Hogy összetöré az érc-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
  17 A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
  18 Minden étket utála az ő lelkük, és a halál kapujához közelgetének.
  19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
  20 Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
  21 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az ember[ek] fiai iránt való csodadolgaiért,
  22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
  23 Akik hajókon tengerre szállnak, [és] a nagy vizeken kalmárkodnak,
  24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
  25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, amely felduzzasztá a habokat.
  26 Az égig emelkedének, a fenékig süllyedének; lelkük elolvada az ínségben.
  27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességüknek esze vész vala.
  28 De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
  29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
  30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kívánságuknak partjára.
  31 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
  32 És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
  33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
  34 Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
  35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
  36 És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
  37 És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
  38 És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
  39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
  40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
  41 De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
  42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
  43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!