Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag,
Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engedne
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 A bölcs fiú [enged] atyja intésének; de a csúfoló semmi dorgálásnak helyt nem ad.
2 A férfi az ő szájának gyümölcséből él jóval; a hitetlenek lelke pedig bosszúságtétellel.
3 Aki megőrzi az ő száját, megtartja önmagát; aki felnyitja száját, romlása az annak.
4 Kívánsággal felindul, de hiába, a restnek lelke; a gyorsak lelke pedig megkövéredik.
5 A hamis dolgot gyűlöli az igaz; az istentelen pedig gyűlölségessé tesz és megszégyenít.
6 Az igazság megőrzi azt, aki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bűnöst.
7 Van, aki hányja gazdagságát, holott semmije sincsen; viszont tetteti magát szegénynek, holott sok marhája van.
8 Az ember életének váltsága lehet az ő gazdagsága; a szegény pedig nem hallja a fenyegetést.
9 Az igazak világossága vigassággal ég; de az istenteleneknek szövétneke kialszik.
10 Csak háborúság lesz a kevélységből: azoknál pedig, akik a tanácsot beveszik, bölcsesség van.
11 A hiábavalóságból keresett marha megkisebbül; aki pedig kezével gyűjt, megőregbíti [azt].
12 A halogatott reménység beteggé teszi a szívet; de a megadatott kívánság életnek fája.
13 Az igének megutálója megrontatik; aki pedig féli a parancsolatot, jutalmát veszi.
14 A bölcsnek tanítása életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
15 Jó értelem ad kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény.
16 Minden eszes cselekszik bölcsességgel; a bolond pedig kijelenti az ő bolondságát.
17 Az istentelen követ bajba esik; a hívséges követ pedig gyógyulás.
18 Szegénység és gyalázat lesz azon, aki a fenyítéktől magát elvonja; aki pedig megfogadja a dorgálást, tiszteltetik.
19 A megnyert kívánság gyönyörűséges a léleknek, és utálatosság a bolondoknak eltávozniuk a gonosztól.
20 Aki jár a bölcsekkel, bölcs lesz; aki pedig magát társul adja a bolondokhoz, megromol.
21 A bűnösöket követi a gonosz; az igazaknak pedig jóval fizet [Isten].
22 A jó örökséget hagy unokáinak; a bűnösnek marhái pedig eltétetnek az igaz számára.
23 Bő étele lesz a szegényeknek az új törésen; de van olyan, aki igazságtalansága által vész el.
24 Aki megtartóztatja az ő vesszejét, gyűlöli az ő fiát; aki pedig szereti azt, megkeresi őt fenyítékkel.
25 Az igaz eszik az ő kívánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa pedig szűkölködik.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engedne
És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Luk 16:1 – 16:31 Példázat a hamis sáfárról
És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a