Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 A bölcs asszony építi a maga házát; a bolond pedig önkezével rontja el azt.
2 Aki igazán jár, féli az Urat; aki pedig elfordult az ő utaiban, megutálja őt.
3 A bolondnak szájában van kevélységnek pálcája; a bölcseknek pedig beszéde megtartja őket.
4 Mikor nincsenek ökrök: tiszta a jászol; a gabonának bősége pedig az ökörnek erejétől van.
5 A hűséges tanú nem hazud; a hamis tanú pedig hazugságot bocsát szájából.
6 A csúfoló keresi a bölcsességet, és nincs; a tudomány pedig az eszesnek könnyű.
7 Menj el a bolond férfiú elől; és nem ismerted meg a tudománynak beszédét.
8 Az eszesnek bölcsessége az ő útjának megértése; a bolondoknak pedig bolondsága csalás.
9 A bolondokat megcsúfolja a bűnért való áldozat; az igazak között pedig jóakarat van.
10 A szív tudja az ő lelke keserűségét; és az ő örömében az idegen nem részes.
11 Az istenteleneknek háza elvész; de az igazaknak sátora megvirágzik.
12 Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.
13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.
14 Az ő utaiból elégszik meg az elfordult elméjű; önmagából pedig a jó férfiú.
15 Az együgyű hisz minden dolognak; az eszes pedig a maga járására vigyáz.
16 A bölcs félvén, eltávozik a gonosztól; a bolond pedig dühöngő és elbizakodott.
17 A hirtelen haragú bolondságot cselekszik, és a cselszövő férfi gyűlölséges lesz.
18 Bírják az esztelenek a bolondságot örökség szerint; az eszesek pedig fonják a tudománynak koszorúját.
19 Meghajtják magukat a gonoszok a jók előtt, és a hamisak az igaznak kapujánál.
20 Még az ő felebarátjánál is utálatos a szegény; a gazdagnak pedig sok a barátja.
21 Aki megutálja az ő felebarátját, vétkezik; aki pedig a szegényekkel kegyelmességet cselekszik, boldog az!
22 Nemde tévelyegnek, akik gonoszt szereznek? kegyelmesség pedig és igazság a jó szerzőknek.
23 Minden munkából nyereség lesz; de az ajkaknak beszédéből csak szűkölködés.
24 A bölcseknek ékességük az ő gazdagságuk; a tudatlanok bolondsága [pedig csak] bolondság.
25 Lelkeket szabadít meg az igaz bizonyság; hazugságokat szól pedig az álnok.
26 Az Úrnak félelmében erős a bizodalom, és az ő fiainak lesz menedéke.
27 Az Úrnak félelme az életnek kútfeje, a halál tőrének eltávoztatására.
28 A nép sokasága a király dicsősége; a nép elfogyása pedig az uralkodó romlása.
29 A haragra késedelmes bővelkedik értelemmel; aki pedig elméjében hirtelenkedő, bolondságot szerez az.
30 A szelíd szív a testnek élete; az irigység pedig a csontoknak rothadása.
31 Aki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, aki könyörül a szűkölködőn.
32 Az ő nyavalyájába ejti magát az istentelen; az igaznak pedig halála idején is reménysége van.
33 Az eszesnek elméjében nyugszik a bölcsesség; ami pedig a tudatlanokban [van], magát [hamar] megismerheti.
34 Az igazság felmagasztalja a nemzetet; a bűn pedig gyalázatára van a népeknek.
35 A királynak jóakarata van az eszes szolgához; haragja pedig a megszégyenítőhöz.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és