Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És szóla Elihu, és monda:
2 Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!
3 Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.
4 Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?
5 Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.
6 Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl [talált] hibám nélkül!
7 Melyik ember olyan, mint Jób, aki issza a csúfolást, mint a vizet.
8 És egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és az istentelen emberekkel jár!
9 Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.
10 Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentől a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!
11 Sőt inkább, amint cselekszik az ember, úgy fizet neki, és ki-ki az ő útja szerint találja meg, amit keres.
12 Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!
13 Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?
14 Ha csak ő magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:
15 Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.
16 Ha tehát van eszed, halld meg ezt, [és] a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!
17 Vajon, aki gyűlöli az igazságot, kormányozhat-e? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-e?
18 Aki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a főembereknek: Te gonosztevő!
19 Aki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölébe nem helyezteti; mert mindnyájan az ő kezének munkája.
20 Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas [is] eltűnik kéz nélkül!
21 Mert ő szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.
22 Nincs sötétség és nincs a halálnak árnyéka, ahova elrejtőzhessék a gonosztevő;
23 Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!
24 Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyükbe.
25 Ekképpen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenük fordul és szétmorzsoltatnak.
26 Gonosztevők gyanánt tapodja meg őket olyan helyen, ahol látják.
27 Akik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,
28 Hogy a szegény kiáltását hozzájuk juttatja, és ő a nyomorultak kiáltását meghallja.
29 Ha ő nyugalmat ad, ki kárhoztatja őt? Ha elrejti arcát, ki láthatja meg azt? Akár nép elől, akár ember elől egyaránt;
30 Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tőre a népnek.
31 Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;
32 Amit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!
33 Avagy te szerinted fizessen-e [csak azért], mert ezt megveted, [és] hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!
34 Az okos emberek azt mondják majd nekem, és a bölcs férfiú, aki reám hallgat:
35 Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.
36 Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, amiért úgy felel, mint az álnok emberek!
37 Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén ecettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada neki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-e Illés, hogy levegye
Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, amint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, akinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal;
Jézus pedig felelvén, monda neki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, amely le nem romboltatik. Márk 13:1 – 13:37 Jézus beszéde Jeruzsálem