1Sám 23:1 – 23:28

Dávid megszabadítja Kehilla városát a Filiszteusoktól, elárulják, üldözik és csodálatosan megmenekül

  1 Értesíték pedig Dávidot, mondván: Íme a filiszteusok hadakoznak Kehilla ellen, és dúlják a szérűket.
  2 Akkor megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Elmenjek és leverjem-e ezeket a filiszteusokat? És monda az Úr Dávidnak: Eredj el, és verd le a filiszteusokat, és szabadítsd meg Kehillát.
  3 A Dávid emberei azonban mondának neki: Íme, mi itt Júdában [is] félünk, mennyivel inkább, ha Kehillába megyünk a filiszteusok táborára.
  4 Akkor Dávid ismét megkérdezé az Urat, az Úr pedig válaszola neki, és monda: Kelj fel, és menj el Kehillába, mert én a filiszteusokat kezedbe adom.
  5 Elméne azért Dávid és az ő emberei Kehillába, és harcola a filiszteusok ellen, és elhajtá marhájukat, és felette igen megveré őket. És megszabadítá Dávid Kehilla lakosait.
  6 Lőn pedig, hogy amikor Abjáthár, az Akhimélek fia Dávidhoz menekült, az efódot is magával vitte.
  7 Megmondák akkor Saulnak, hogy Dávid Kehillába ment; és monda Saul: Kezembe adta őt az Isten, mert ott szorult, mivel kulcsos és záros városba méne.
  8 És összegyűjté Saul a harcra az egész népet, hogy Kehillába menjen, és körülfogja Dávidot és az ő embereit.
  9 Mikor pedig Dávid megtudta, hogy Saul ő ellene gonoszt forral, mondá Abjáthár papnak: Hozd elő az efódot.
  10 És monda Dávid: Uram, Izrael Istene! bizonnyal meghallotta a te szolgád, hogy Saul ide akar jőni Kehillába, hogy elpusztítsa a várost miattam.
  11 Vajon kezébe adnak-e engem Kehilla lakosai? Vajon lejön-e Saul, amint hallotta a te szolgád? Óh Uram, Izrael Istene, mondd meg a te szolgádnak! És monda az Úr: Lejön.
  12 És monda Dávid: Vajon Saul kezébe adnak-e Kehilla lakosai engem és az én embereimet? És monda az Úr: Kezébe adnak.
  13 Felkele azért Dávid és az ő emberei, mintegy hatszázan, és kimenének Kehillából, és ide s tova járnak vala, ahol csak járhatának. Midőn pedig Saulnak megmondák, hogy elmenekült Dávid Kehillából, felhagyott az elmenetellel.
  14 És Dávid a pusztában tartózkodék az erős helyeken, és a Zif pusztájában levő hegységen marada. És Saul mindennap keresé, de az Isten nem adá őt kezébe.
  15 Mikor pedig Dávid látta, hogy Saul kiment, hogy élete ellen törjön; és mikor Dávid a Zif pusztájában, az erdőben vala:
  16 Felkele Jonathán, a Saul fia, és elment Dávidhoz az erdőbe, és megerősíté az ő kezét az Istenben.
  17 És monda neki: Ne félj, mert Saulnak, az én atyámnak keze nem fog utolérni téged, és te király leszel Izrael felett, és én második leszek te utánad, és Saul is, az én atyám, tudja, hogy így lesz.
  18 És szövetséget kötének ketten az Úr előtt. És Dávid az erdőben marada, Jonathán pedig haza ment.
  19 És felmenének a Zifeusok Saulhoz Gibeába, mondván: Avagy nem nálunk lappang-e Dávid az erős helyeken az erdőben, Hakila halmán, mely a sivatagtól jobb kézre van?!
  20 Most azért minthogy lelkednek főkívánsága az, hogy lejöjj, óh király, jöjj le; és a mi [gondunk] lesz, hogy a királynak kezébe adjuk őt.
  21 És monda Saul: Legyetek megáldva az Úrtól, hogy szánakoztok rajtam!
  22 Menjetek azért el, és vigyázzatok ezután is, hogy megtudjátok és meglássátok az ő tartózkodási helyét, és hogy ki látta őt ott, mert [azt] mondották nekem, [hogy] igen ravasz ő.
  23 Annak okáért nézzetek meg és tudjatok meg minden búvóhelyet, ahol ő lappang és minden bizonnyal térjetek vissza hozzám, hogy elmenjek veletek; és ha az országban van, kikutatom őt Júdának minden ezrei között.
  24 Azok pedig felkelének, és elmenének Zifbe Saul előtt. Dávid pedig és az ő emberei Máon pusztájában valának a mezőségen, amely a sivatagtól jobb kézre van.
  25 És elméne Saul az ő embereivel együtt, hogy megkeresse [őt]. Dávidnak azonban megizenték, és ő leszállott a kőszikláról, és Máon pusztájában tartózkodék. Mikor pedig meghallotta Saul, üldözé Dávidot Máon pusztájában.
  26 És Saul a hegynek egyik oldalán méne, Dávid és az ő emberei pedig a hegynek másik oldalán. És [éppen], mikor Dávid nagyon sietett, hogy elmenekülhessen Saul elől, és Saul és az ő emberei [már] körül is kerítették Dávidot és az ő embereit, hogy megfogják,
  27 Akkor érkezék egy követ Saulhoz, mondván: Siess és jöjj! mert a filiszteusok betörtek az országba.
  28 Akkor megtére Saul Dávid üldözéséből, és a filiszteusok ellen ment. Azért hívják azt a hegyet a menekülés kősziklájának.