Bír 9:1 – 9:57

Abimélek testvérgyilkossága és királysága

  1 És elméne Abimélek, a Jerubbaál fia Sikembe, az ő anyjának atyjafiaihoz, és beszélt velük, valamint az ő anyja atyjának egész nemzetségével, mondván:
  2 Mondjátok meg, kérlek, Sikem minden férfiának hallatára, melyik jobb nektek, hogy hetven férfiú uralkodjék-e rajtatok, Jerubbaálnak minden fia, [vagy] pedig [csak] egy ember uralkodjék felettetek? És emlékezzetek meg [arról], hogy én a ti csontotok és a ti testetek vagyok.
  3 És elmondották anyjának testvérei róla mind e beszédeket Sikem minden férfiainak füle hallatára, és Abimélek felé hajlott az ő szívük, mert azt mondák: Atyánkfia ő!
  4 És adtak neki hetven ezüst [pénzt] a Baál-Beritnek házából, és ezzel [holmi] henyélő és hiábavaló embereket fogadott magának Abimélek, akik őt követék.
  5 És elméne atyjának házához Ofrába, és megölé testvéreit, Jerubbaál fiait, a hetven férfiút egy kövön, és csak Jóthám maradt meg, Jerubbaálnak legkisebb fia, mert ez elrejtőzött.
  6 És összegyülekezék Sikemnek egész polgársága, és Millónak egész háza, és elmenének és királlyá választák Abiméleket az alatt a magas tölgy alatt, amely Sikemben [áll].

Jóthám példázata

  7 Mikor pedig [ezt] elbeszélték vala Jóthámnak, elment és megállott a Garizim hegy tetején, és nagy fennszóval kiálta, [és így] szóla hozzájuk: Hallgassatok rám, Sikem férfiai, hogy reátok is hallgasson az Isten!
  8 [Egyszer] elmenvén elmentek a fák, hogy királyt válasszanak maguknak, és mondának az olajfának: Uralkodjál felettünk!
  9 De az olajfa [így] felelt nekik: Elhagyjam az én kövérségemet, amellyel tisztelnek Istent és embereket, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?
  10 Akkor a fügefának szólottak a fák: Jer el te, [és] uralkodjál rajtunk!
  11 De a fügefa [is] azt mondta nekik: Elhagyjam-e édességemet és jó gyümölcseimet, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?
  12 Azután a szőlőtőnek mondák a fák: Jer el te, uralkodjál rajtunk.
  13 Azonban a szőlőtő [is] azt mondta nekik: Elhagyjam-e mustomat, amely isteneket és embereket vidámít, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?
  14 Mondának végre a fák mindnyájan a galagonyabokornak: Jer el te, uralkodjál mi rajtunk.
  15 És monda a galagonyabokor a fáknak: Ha igazán királlyá kentek engem magatok felett, jöjjetek el, nyugodjatok az én árnyékomban: [de] hogyha nem, jöjjön tűz ki a galagonyabokorból, és égesse meg a Libanonnak cédrusait.
  16 Hát ti is most igazán és becsületesen cselekedtetek-e, hogy Abiméleket tettétek királlyá, és jól cselekedtetek-e Jerubbaállal és házanépével, és úgy bántatok-e vele, amint megérdemelte?
  17 Mert értetek harcolt atyám, és még életével [is] semmit nem gondolván, mentett meg titeket a Midiánnak kezéből.
  18 Ti pedig most felkeltetek az én atyámnak háza ellen, és megöltétek gyermekeit, hetven férfiút egy kövön, és királlyá választottátok Sikem férfiai felett Abiméleket, az ő szolgálójának fiát, mert atyátokfia!
  19 Ha igazán és becsületesen cselekedtetek Jerubbaállal és az ő házával a mai napon, örüljetek Abiméleknek, és örüljön ő is nektek;
  20 De hogyha nem, jöjjön tűz ki Abimélekből, és eméssze meg Sikem férfiait és Milló házát, és származzék tűz Sikem férfiaiból és Milló házából, és eméssze meg Abiméleket!
  21 És elfutott Jóthám, és elmenekült, és elment Beérbe az ő atyjafia, Abimélek elől, és ott telepedett meg.

Abimélek csúf véget ér

  22 Mikor pedig uralkodék Abimélek Izrael felett három esztendeig:
  23 Egy gonosz lelket bocsátott Isten Abimélek és Sikem férfiai közé, és pártot ütöttek Sikem férfiai Abimélek ellen,
  24 Hogy eljöjjön a Jerubbaál hetven fián elkövetett kegyetlenség [büntetése], és szálljon az ő vérük Abimélekre, testvérükre, aki megölte őket, és Sikem férfiaira, akik az ő kezeit megerősítették, hogy megölje az ő atyjafiait.
  25 És lest vetének neki a Sikem férfiai a hegyeknek tetején, és kiraboltak mindenkit, aki elment mellettük az úton, mely dolgot megmondák Abiméleknek.
  26 És eljött Gaál, Ebed fia és az ő atyjafiai, és bementek Sikembe, és bízának ő hozzá Sikem férfiai.
  27 Annyira, hogy kimenvén a mezőre, leszüretelték szőlőiket, [mindjárt] ki is taposták, és örömünnepet ültek, és bementek az ő istenüknek házába, és ettek és ittak, és szidalmazták Abiméleket.
  28 És monda Gaál, Ebed fia: Kicsoda Abimélek és kicsoda Sekem, hogy szolgáljunk neki? Nem Jerubbaál fia-e ő, és [nem] Zebul-e az ő kormányzója? Ti szolgáljátok Hámornak, Sekem atyjának férfiait; de miért szolgálnánk mi?
  29 Csak volna az én kezemben e nép, [majd] elűzném Abiméleket. És monda Abiméleknek: Öregbítsd meg seregedet, és jöjj ki!
  30 Mikor pedig meghallotta Zebul, a városnak kormányzója, Gaálnak, az Ebed fiának beszédeit, nagy haragra gyulladt,
  31 És követeket küldött Abimélekhez Thormába, [ezt] üzenvén: Íme Gaál, az Ebed fia és az ő testvérei Sikembe jöttek, és fellázítják a várost te ellened.
  32 Most azért készülj fel éjszaka, te és a te néped, mely veled van, és állj lesbe a mezőn.
  33 És reggel, napfelkeltekor korán kelj fel, és törj a városra, és mikor ő és az ő népe kivonul ellened: cselekedjél vele aszerint, amint akarod.
  34 És felkelt Abimélek és az egész nép, amely vele volt, éjszaka, és lesbe állottak Sikem ellen négy csapatban.
  35 És kijött Gaál, az Ebed fia és megállott a város kapujának nyílásában. És felkelt Abimélek is, meg a nép is, mely vele volt, a lesből.
  36 És amint meglátta Gaál a csapatot, monda Zebulnak: Íme nép jő alá a hegyeknek tetejéről. Zebul pedig monda neki: A hegyek árnyékát nézed férfiaknak.
  37 De Gaál [csak] folytatta beszédét, és monda: Íme [egy másik] csapat meg az ország közepéből jő alá; a [harmadik] csapat pedig a jós-tölgyfa útján jő.
  38 Ekkor monda neki Zebul: Hol van most szád, mellyel mondád: Kicsoda Abimélek, hogy szolgáljunk neki? Nem ez a nép-e az, amelyet kisebbítettél? No, most vonulj ki ellene, és harcolj vele.
  39 És kivonult Gaál Sikem polgárainak élén, és megütközött Abimélekkel.
  40 De Abimélek megfutamította, úgy hogy elmenekült előle, és sok sebesült elesett a kapu bejáratáig.
  41 Abimélek pedig Arumában maradt, és Zebul elűzte Gaált és atyjafiait, hogy ne lakjanak Sikemben.
  42 És lőn, hogy másnap kiméne a nép a mezőre, és megmondák Abiméleknek.
  43 És az vette az ő népét, és három csapatra osztotta el, és lesbe állott a mezőn; és látta, hogy íme a nép jő ki a városból. Rájuk támadt, és megverte őket.
  44 És Abimélek és az a csapat, amely vele volt, megtámadta és megszállotta a város kapuját; [a másik] két csapat pedig megtámadta mind a mezőn levőket, és megverte őket.
  45 És Abimélek egész nap vívta a várost, mígnem bevette a várost, és a népet, mely benne volt, leölte: a várost pedig lerombolta, és behinté azt sóval.
  46 Mikor pedig [ezt] meghallották Sikem tornyának minden férfiai, az El-Berith [isten] házának várába mentek.
  47 És mikor Abiméleknek elmondották, hogy Sikem tornyának minden férfiai [ott] gyűltek össze:
  48 Felment Abimélek a Sálmon hegyére, ő és az egész nép, mely vele volt, és fejszét vett kezébe, és faágakat vágott le, és azokat felszedte, és vállára rakta, és monda a népnek, amely vele volt: Amit láttatok, hogy cselekedtem, ti is azt tegyétek gyorsan, mint én.
  49 Erre az egész népből ki-ki vágott magának ágakat, és követték Abiméleket, és lerakták [a fát] a vár körül, és tűzzel rájuk gyújtották a várat, úgy hogy meghaltak a Sikem tornyának minden férfiai, közel ezer férfi és asszony.
  50 Abimélek pedig elment Thébesbe, és táborba szállott Thébes ellen, és bevette azt.
  51 De egy erős torony volt a város közepén, és oda menekült minden férfi és asszony, és a városnak minden lakosa; [ezt] magukra zárták, és a toronynak padlására mentek fel.
  52 És Abimélek oda ment a toronyig, és ostrom alá vette azt, és egészen a torony ajtajáig közeledett, hogy azt tűzzel égesse fel.
  53 Akkor egy asszony egy malomkődarabot gördített le Abimélek fejére, és bezúzta koponyáját.
  54 Ki mindjárt oda hívta fegyverhordozó apródját, és monda neki: Vond ki kardodat, és ölj meg engem, hogy ne mondják felőlem: Asszony ölte meg őt! És keresztülszúrta őt az apród, és meghalt.
  55 Mikor pedig az Izrael férfiai látták, hogy Abimélek meghalt, ki-ki visszatért a maga helyére.
  56 Így fizetett meg Isten Abiméleknek azért a gonoszságért, melyet atyja ellen elkövetett, hogy megölte hetven testvérét.
  57 És a Sikem férfiainak fejére is visszahárított Isten minden rosszat, és reájuk szállott Jóthámnak, a Jerubbaál fiának átka.