Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, amelyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.
2 És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
3 És osztogata minden izraelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
4 És rendele az Úr ládája elé a léviták közül szolgákat, akik hirdessék, tiszteljék és dicsérjék az Urat, Izrael Istenét.
5 Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és citerákkal, Asáf pedig cimbalmokkal énekel vala;
6 Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.
7 Azon a napon adott Dávid először [éneket] az Úrnak dicséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.
8 Dicsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.
9 Énekeljetek neki, mondjatok dicséretet neki, beszéljetek minden csodálatos dolgairól.
10 Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívük azoknak, akik az Urat keresik.
11 Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orcáját szüntelen.
12 Emlékezzetek meg az ő csodálatos dolgairól, amelyeket cselekedett, az ő csodáiról és az ő szájának ítéleteiről.
13 Óh Izraelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai!
14 Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!
15 Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, amelyet parancsolt, ezer nemzetségig;
16 Amelyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről.
17 Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izraelnek örökkévaló szövetségül,
18 Mondván: A Kanaán földét neked adom, hogy legyen nektek örökségetek.
19 Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
20 Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:
21 Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté értük.
22 [Ezt mondván]: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
23 Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.
24 Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csodálatos dolgait;
25 Mert nagy az Úr és igen dicsérendő, és rettenetes minden istenek felett;
26 Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
27 Dicsőség és tisztesség van őelőtte, erősség és vigasság az ő helyén.
28 Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!
29 Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jöjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
30 Rettegjen az egész föld az ő orcájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.
31 Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
32 Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, ami azon van.
33 Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.
34 Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.
35 És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dicséretedben!
36 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dicséré az Urat.
37 Ott hagyá azért [Dávid] az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
38 Obed-Edomot és az ő hatvannyolc atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
39 Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt [hagyá] a magaslaton, mely Gibeonban vala;
40 Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és este, és hogy mindent aszerint [cselekedjenek], amint megíratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izraelnek,
41 Hémánt is és Jédutunt velük [hagyá], és többeket is választott, akik nevük szerint megneveztettek, hogy az Urat dicsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.
42 És ő velük Hémánt és Jédutunt kürtökkel, cimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká [tevé].
43 Akkor eltávozék az egész nép, ki-ki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. Máté 15:1 – 15:39 Emberi rendelések elvetése 1
Mert Heródes elfogatta vala Jánost, és megkötöztetvén, tömlöcbe vetette vala Heródiásért, az ő testvérének, Fülöpnek feleségéért. Máté 14:1 – 14:36 Keresztelő János fejvétele 1 Abban
Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit. Máté 13:1 – 13:58 Hét példázat
Optimized by Seraphinite Accelerator