1Krón 16:1 – 16:43

Dávid zsoltára a frigyláda elhelyezésekor; az isteni szolgálat elrendezése

  1 Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, amelyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.
  2 És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
  3 És osztogata minden izraelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
  4 És rendele az Úr ládája elé a léviták közül szolgákat, akik hirdessék, tiszteljék és dicsérjék az Urat, Izrael Istenét.
  5 Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és citerákkal, Asáf pedig cimbalmokkal énekel vala;
  6 Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.
  7 Azon a napon adott Dávid először [éneket] az Úrnak dicséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.
  8 Dicsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.
  9 Énekeljetek neki, mondjatok dicséretet neki, beszéljetek minden csodálatos dolgairól.
  10 Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívük azoknak, akik az Urat keresik.
  11 Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orcáját szüntelen.
  12 Emlékezzetek meg az ő csodálatos dolgairól, amelyeket cselekedett, az ő csodáiról és az ő szájának ítéleteiről.
  13 Óh Izraelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai!
  14 Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!
  15 Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, amelyet parancsolt, ezer nemzetségig;
  16 Amelyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről.
  17 Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izraelnek örökkévaló szövetségül,
  18 Mondván: A Kanaán földét neked adom, hogy legyen nektek örökségetek.
  19 Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
  20 Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:
  21 Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté értük.
  22 [Ezt mondván]: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
  23 Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.
  24 Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csodálatos dolgait;
  25 Mert nagy az Úr és igen dicsérendő, és rettenetes minden istenek felett;
  26 Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
  27 Dicsőség és tisztesség van őelőtte, erősség és vigasság az ő helyén.
  28 Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!
  29 Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jöjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
  30 Rettegjen az egész föld az ő orcájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.
  31 Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
  32 Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, ami azon van.
  33 Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.
  34 Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.
  35 És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dicséretedben!
  36 Áldott legyen az Úr, Izrael Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dicséré az Urat.
  37 Ott hagyá azért [Dávid] az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
  38 Obed-Edomot és az ő hatvannyolc atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
  39 Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt [hagyá] a magaslaton, mely Gibeonban vala;
  40 Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és este, és hogy mindent aszerint [cselekedjenek], amint megíratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izraelnek,
  41 Hémánt is és Jédutunt velük [hagyá], és többeket is választott, akik nevük szerint megneveztettek, hogy az Urat dicsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.
  42 És ő velük Hémánt és Jédutunt kürtökkel, cimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká [tevé].
  43 Akkor eltávozék az egész nép, ki-ki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.