Máté 25:1 – 25:46

Példázat tíz szűzről

  1 Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé.
  2 Öt pedig közülük eszes vala, és öt bolond.
  3 Akik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat;
  4 Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.
  5 Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.
  6 Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!
  7 Akkor felkelének mind azok a szüzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.
  8 A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nekünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.
  9 Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nekünk és nektek; menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak.
  10 Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és akik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.
  11 Később pedig a többi szüzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nekünk.
  12 Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.
  13 Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő.
  14 Mert éppen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és amije volt, átadá nekik.
  15 És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele.
  16 Elmenvén pedig aki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot.
  17 Azonképpen akié a kettő vala, az is más kettőt nyere.
  18 Aki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.
  19 Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velük.
  20 És előjövén aki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nekem; íme más öt tálentomot nyertem azokon.
  21 Az ő ura pedig monda neki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
  22 Előjövén pedig az is, aki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nekem; íme más két tálentomot nyertem azokon.
  23 Monda neki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.
  24 Előjövén pedig az is, aki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél;
  25 Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentumodat a földbe; íme megvan ami a tied.
  26 Az ő ura pedig felelvén, monda neki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok, ahol nem vetettem;
  27 El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.
  28 Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, akinek tíz tálentuma van.
  29 Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és megszaporíttatik; akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van.
  30 És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
  31 Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe.
  32 És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
  33 És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
  34 Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
  35 Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
  36 Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
  37 Akkor felelnek majd neki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
  38 És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
  39 Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
  40 És felelvén a király, azt mondja majd nekik: Bizony mondom nektek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
  41 Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
  42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
  43 Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
  44 Akkor ezek is felelnek majd neki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna neked?
  45 Akkor felel majd nekik, mondván: Bizony mondom nektek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
  46 És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.