Máté 27:1 – 27:66

Jézus Pilátus előtt. Az áruló Júdás vége

  1 Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék.
  2 És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Poncius Pilátusnak a helytartónak.
  3 Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harminc ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek,
  4 Mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.
  5 Ő pedig eldobván az ezüst pénzeket a templomban, eltávozék; és elmenvén felakasztá magát.
  6 A főpapok pedig felszedvén az ezüst pénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára.
  7 Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek.
  8 Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig.
  9 Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, aki így szólott: És vevék a harminc ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, akit Izrael fiai részéről megbecsültek,
  10 És adák azt a fazekas mezejéért, amint az Úr rendelte volt nekem.
  11 Jézus pedig ott álla a helytartó előtt; és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-e a zsidók királya? Jézus pedig monda neki: Te mondod.
  12 És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele.
  13 Akkor monda neki Pilátus: Nem hallod-e, mily sok bizonyságot tesznek ellened?
  14 És nem felele neki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék.
  15 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, akit akarának.
  16 Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.
  17 Mikor azért egybegyülekezének, monda nekik Pilátus: Melyiket akarjátok hogy elbocsássam nektek: Barabbást-e, vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?
  18 Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe.
  19 Amint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde ő hozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába; mert sokat szenvedtem ma álmomban ő miatta.
  20 A főpapok és vének pedig reá beszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.
  21 Felelvén pedig a helytartó, monda nekik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek? Azok pedig mondának: Barabbást.
  22 Monda nekik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!
  23 A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!
  24 Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!
  25 És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.
  26 Akkor elbocsátá nekik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezükbe adá, hogy megfeszíttessék.
  27 Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és oda gyűjték hozzá az egész csapatot.
  28 És levetkeztetvén őt, bíbor palástot adtak reá.
  29 És tövisből fonott koronát tőnek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe; és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy zsidóknak királya!
  30 És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala.
  31 És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot és az ő maga ruháiba öltözteték; és elvivék, hogy megfeszítsék őt.
  32 Kifelé menve pedig találkozának egy cirénei emberrel, akit Simonnak hívnak vala; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét.
  33 És mikor eljutának arra a helyre, amelyet Golgothának, azaz koponya helyének neveznek,
  34 Méreggel megelegyített ecetet adtak neki inni; és megízlelvén, nem akara inni.
  35 Minekutána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.
  36 És leülvén, ott őrzik vala őt.
  37 És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya.
  38 Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobb kéz felől, és a másikat bal kéz felől.
  39 Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván.
  40 És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!
  41 Hasonlóképpen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:
  42 Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki.
  43 Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.
  44 Akiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.
  45 Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön, kilenc óráig.
  46 Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
  47 Némelyek pedig az ott állók közül, amint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.
  48 És egy közülük azonnal oda futamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén ecettel és egy nádszálra tűzvén, inni ad vala neki.
  49 A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-e Illés, hogy megszabadítsa őt?
  50 Jézus pedig ismét nagy fennszóval kiáltván, kiadá lelkét.
  51 És íme a templom kárpitja fölétől aljáig ketté hasada; és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének;
  52 És a sírok megnyílának, és sok elhunyt szentnek teste föltámada.
  53 És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének.
  54 A százados pedig és akik ő vele őrizték vala Jézust, látván a földindulást és amik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!
  55 Sok asszony vala pedig ott, akik távolról szemlélődnek vala, akik Galileából követték Jézust, szolgálván neki;
  56 Ezek közt volt Mária Magdaléna, és Mária a Jakab és Józsé anyja, és a Zebedeus fiainak anyja.
  57 Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak;
  58 Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.
  59 És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,
  60 És elhelyezé azt a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne.
  61 Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, akik a sír átellenében ülnek vala.
  62 Másnap pedig, amely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,
  63 Ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok.
  64 Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.
  65 Pilátus pedig monda nekik: Van őrségetek; menjetek, őríztessétek, amint tudjátok.
  66 Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ, az őrséggel.