4Móz 12:1 – 12:15
Miriám poklossá lesz Mózes ellen való beszédéért
1 Miriám pedig és Áron szólának Mózes ellen a kúsita asszony miatt, akit feleségül vőn, mert kúsita asszonyt vett vala feleségül.
2 És mondának: Avagy csak Mózes által szólott-e az Úr? avagy nem szólott-e mi általunk is? És meghallá az Úr.
3 (Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, akik e föld színén vannak.)
4 Mindjárt monda azért az Úr Mózesnak, Áronnak és Miriámnak: Menjetek ki ti hárman a gyülekezetnek sátorába; és kimenének ők hárman.
5 Akkor leszálla az Úr felhőnek oszlopában, és megálla a sátornak nyílásánál; és szólítá Áront és Miriámot, és kimenének mindketten.
6 És monda: Halljátok meg most az én beszédeimet: Ha valaki az Úr prófétája közöttetek, én megjelenek annak látásban, vagy álomban szólok azzal.
7 Nem így az én szolgámmal, Mózessel, aki az én egész házamban hív.
8 Szemtől szembe szólok ő vele, és nyilvánvaló látásban; nem homályos beszédek által, hanem az Úrnak hasonlatosságát látja. Miért nem féltetek hát szólani az én szolgám ellen, Mózes ellen?
9 És felgyullada az Úr haragja ő reájuk, és elméne.
10 És a felhő is eltávozék a sátor felül, és íme Miriám poklos vala, [fejér] mint a hó; és rátekinte Áron Miriámra, és íme poklos vala.
11 Monda azért Áron Mózesnek: Kérlek Uram, ne tulajdonítsad nekünk e bűnt; mert bolondul cselekedtünk és vétkeztünk!
12 Kérlek, ne legyen olyan [Miriám] mint a holt, amelynek húsa félig megemésztetik, mikor kijő az ő anyjának méhéből.
13 Kiálta azért Mózes az Úrhoz, mondván: Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!
14 Az Úr pedig monda Mózesnek: Ha csak az atyja pökött volna is az ő orcájára, avagy nem kellene-e szégyenkeznie hetednapig? Rekesztessék ki hét napig a táboron kívül, és azután hívassék vissza.
15 Kirekeszteték azért Miriám a táboron kívül hét napig. És a nép nem indula tovább, míg vissza [nem] hívaték Miriám.