És íme nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala
És íme nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
2 Ez legyen a poklos embernek törvénye az ő megtisztulásának napján, hogy vigyék a paphoz.
3 A pap pedig menjen ki a táboron kívül, és nézze meg a pap, és ha meggyógyult a pokloson a poklos fakadék:
4 Akkor parancsolja meg a pap, hogy hozzanak a megtisztulandó emberért két élő, tiszta madarat, cédrusfát, karmazsint és izsópot;
5 Azután parancsolja meg a pap, hogy az egyik madarat öljék meg cserépedényben, forrásvíz felett.
6 Az élő madarat [pedig], vegye azt és a cédrusfát, a karmazsint és az izsópot; és mártsa be azokat és az élő madarat a megölt madárnak vérébe a forrásvíz felett.
7 És hintse meg a poklosságból megtisztulandó embert hétszer, és ítélje azt tisztának; az élő madarat pedig bocsássa szabadon a mezőre.
8 Azután a megtisztulandó ember mossa ki az ő ruháit, borotválja le minden szőrét, és mosódjék meg vízben, és tiszta lesz; így menjen be azután a táborba, de a sátorán kívül maradjon hét napig.
9 A hetedik napon pedig borotválja le minden szőrét: a haját, szakállát, szemöldökeit és minden [egyéb] szőrét borotválja le, és mossa ki ruháit, és mossa meg a testét vízben, és tiszta lesz.
10 A nyolcadik napon pedig vegyen két ép bárányt, meg egy ép nőstény bárányt, egy esztendőst, és olajjal elegyített három tized [efa] lisztlángot ételáldozatul, és egy lóg olajt.
11 A pap pedig, aki a tisztítást végzi, állassa a megtisztulandó embert mindezekkel együtt az Úr elébe, a gyülekezet sátorának nyílásához.
12 És vegye a pap az egyik bárányt, és áldozza meg azt vétekért való áldozatul a lóg olajjal együtt, és lóbálja meg azokat az Úr előtt.
13 A bárányt pedig ott ölje meg, ahol a bűnért való áldozatot és az egészen égőáldozatot ölik meg a szent helyen; mert amiképpen a bűnért, azonképpen a vétekért való áldozat is a papé; igen szentséges az.
14 És vegyen a pap a vétekért való áldozatnak véréből, és kenje meg azzal a megtisztulandó ember jobb fülének cimpáját, és az ő jobb kezének hüvelykét, és jobb lábának hüvelykét.
15 Vegyen a pap a lóg olajból is, és töltsön a papnak a bal tenyerére.
16 És mártsa be a pap az ő jobb kezének ujját az olajba, mely az ő bal tenyerén van, és hintsen az olajból az ujjával hétszer az Úr előtt.
17 A maradék olajból pedig, amely az ő tenyerén van, kenje meg a pap a megtisztulandó ember jobb fülének cimpáját, a jobb kezének hüvelykét és a jobb lábának hüvelykét a vétekért való áldozat vérén felül.
18 És ami megmarad az olajból, amely a pap tenyerén van, kenje a megtisztulandó ember fejére; így szerezzen neki engesztelést a pap az Úr előtt.
19 Azután készítsen a pap bűnért való áldozatot, és szerezzen engesztelést a tisztátalanságából megtisztulónak; azután ölje meg az égőáldozatot.
20 És vigye fel a pap az égőáldozatot és az ételáldozatot az oltárra; így szerezzen neki engesztelést a pap, és tiszta lesz.
21 Hogyha pedig szegény ő, és nincs módja [azokhoz], akkor vegyen egy bárányt vétekért való áldozatul meglóbálás végett, hogy engesztelésül legyen érte; meg egy tized [efa] lisztlángot, olajjal elegyítve, ételáldozatul, és egy lóg olajt.
22 És két gerlicét vagy két galambfiat, amint a módja engedi, és legyen az egyik bűnért való áldozat, a másik pedig egészen égőáldozat.
23 És vigye azokat az ő tisztulásának nyolcadik napján a paphoz, a gyülekezet sátorának nyílásához, az Úr elébe.
24 És vegye a pap a vétekért való áldozat bárányát, és a lóg olajt, és lóbálja meg azokat a pap az Úr előtt.
25 Azután ölje meg a vétekért való áldozat bárányát, és vegyen a pap a vétekért való áldozat véréből, és kenjen a megtisztulandó ember jobb fülének cimpájára, és jobb kezének hüvelykére, és jobb lábának hüvelykére.
26 Az olajból pedig töltsön a pap a papnak bal tenyerére.
27 És hintsen a pap az ő jobb kezének ujjával az olajból, amely az ő bal tenyerén van, hétszer az Úr előtt.
28 Azután kenje meg a pap a tenyerén levő olajból a megtisztulandó jobb fülének cimpáját, a jobb kezének hüvelykét és a jobb lábának hüvelykét a vétekért való áldozat vérének helyén.
29 Ami pedig megmarad a pap tenyerén levő olajból, kenje a megtisztulandó fejére, hogy engesztelésül legyen érte az Úr előtt.
30 És készítse el az egyiket a gerlicék közül, vagy galambfiak közül, amelyik az ő módjától telik.
31 Azt, ami kitelik az ő módjától: az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égőáldozatul az ételáldozattal egybe; így szerezzen engesztelést a pap a megtisztulandó embernek az Úr előtt.
32 Ez a törvénye annak, akin poklos fakadék van, [de] akinek nincs módja az ő megtisztulásánál.
33 Szóla ismét az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
34 Mikor bementek majd a Kanaán földére, amelyet én adok nektek birtokul, és a ti birtokotokban levő föld valamelyik házára poklosságot bocsátok:
35 Akkor menjen el az, akié a ház, és jelentse meg a papnak, mondván: Mint a poklosság, olyan mutatkozik nálam a házban.
36 A pap pedig parancsolja meg, hogy takarítsák ki a házat, mielőtt oda menne a pap a poklosság megnézésére, hogy semmi se legyen tisztátalanná, ami a házban van; és csak azután menjen be a pap a ház megnézésére.
37 És ha látja a poklosságot, hogy íme a poklosság a háznak falain zöld vagy vörhenyes horpadásokban [mutatkozik], és annak felülete alább esik a falnál:
38 Akkor menjen ki a pap a házból, a háznak ajtaja elé, és zárja be a házat hét napra.
39 A hetedik napon pedig térjen vissza a pap, és ha látja, hogy íme elterjedt a poklosság a ház falán:
40 Akkor parancsolja meg a pap, hogy szedjék ki a köveket, amelyeken a poklosság van, és vessék azokat a városon kívül tisztátalan helyre;
41 A házat pedig vakartassa le belül körös-körül, és a tapasztékot, amelyet levakartak, töltsék a városon kívül tisztátalan helyre.
42 És vegyenek elő más köveket, és illesszék be ama kövek helyére; tapasztékot is mást vegyenek, és tapasszák be a házat.
43 Hogyha a poklosság visszatér, és kiújul a házon, miután kiszedték a köveket, és miután levakarták a házat, és miután be is tapasztották azt:
44 Akkor menjen be a pap, és nézze meg, és ha íme tovább terjedt a poklosság a házon: emésztő poklosság az a házon, tisztátalan az;
45 Rontsák azért le a házat köveivel együtt, és a fáit is, a háznak minden tapasztékát is; és vigyék a városon kívül tisztátalan helyre.
46 Aki pedig bemegy a házba akármikor, amíg az zárva van, tisztátalan legyen az estvéig.
47 És aki meghál abban a házban, mossa meg a ruháit, és aki eszik abban a házban, az is mossa meg a ruháit.
48 Ha pedig bemegy a pap és látja, hogy íme nem terjedt a poklosság a házon, miután megtapasztották a házat: akkor tisztának ítélje a pap a házat, mert megszűnt a poklosság.
49 A háznak megtisztítása végett pedig vegyen elő két madarat, cédrusfát, karmazsint és izsópot.
50 És ölje meg az egyik madarat cserépedényben, forrásvíz felett.
51 Azután vegye a cédrusfát, az izsópot, a karmazsint és az élő madarat, és mártsa be azokat a megölt madár vérébe és a forrásvízbe, és hintse meg [azzal] a házat hétszer.
52 És tisztítsa meg a házat a madár vérével, a forrásvízzel, az élő madárral, a cédrusfával, az izsóppal és a karmazsinnal.
53 Az élő madarat pedig bocsássa el a városon kívül a mezőre, így szerezzen engesztelést a házért, és tiszta lesz.
54 Ez a törvénye mindenféle poklos fakadéknak és varnak.
55 A ruha és a ház poklosságának is.
56 A daganatnak, a tarjagosságnak és a fehér foltnak;
57 Hogy megtudhassák: mikor tiszta és mikor tisztátalan [valami]? Ez a poklosság törvénye.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És íme nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.
Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harminc ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, Máté 27:1 –
A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük neked ételedre a húsvéti bárányt? Máté 26:1 – 26:75 Utoljára