2Kor 1:1 – 1:24

Beköszöntő

  1 Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, amely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, akik egész Akhájában vannak:
  2 Kegyelem nektek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
  3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak Istene;
  4 Aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba [esteket] azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.
  5 Mert amint bőséggel kijutott nekünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vigasztalásunk is Krisztus által.
  6 De akár nyomorgattatunk, a ti vigasztalástokért és üdvösségetekért [van az], mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, amelyeket mi is szenvedünk; akár megvigasztaltatunk a ti vigasztalástokért és üdvösségetekért [van az]. És a mi reménységünk erős felőletek.
  7 Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok a szenvedésben, azonképpen a vigasztalásban is.
  8 Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, amely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk:
  9 Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, aki feltámasztja a holtakat:
  10 Aki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: akiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani;
  11 Velünk együtt munkálkodván ti is az értünk való könyörgésben, hogy a sokak által nekünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi értünk.
  12 Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképpen pedig ti köztetek.
  13 Mert nem egyebet írunk nektek, hanem amit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig;
  14 Aminthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, amiképpen ti is nekünk az Úr Jézus napján.
  15 És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet;
  16 És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába.
  17 Hát ezt akarva, vajon könnyelműen cselekedtem-e? vagy amit akarok, test szerint akarom-e, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen?
  18 De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem.
  19 Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, akit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem [az] igen lett ő benne.
  20 Mert Istennek valamennyi ígérete ő benne [lett] igenné [és] ő benne [lett] Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.
  21 Aki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az;
  22 Aki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe.
  23 Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.
  24 Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok.