Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
2 Íme, megnyitom már az én számat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
3 Igaz szívből [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehelete adott nekem életet.
5 Ha tudsz, cáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
6 Íme, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
7 Íme, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
10 Íme, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
11 Béklyóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
12 Íme, ebben nincsen igazad – azt felelem neked – mert nagyobb az Isten az embernél!
13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházukban szenderegnek.
16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésükkel.
17 Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
19 Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
20 Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, amelyeket látni nem lehetett, kiülnek.
22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
24 És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
25 Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
26 Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
27 Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nekem;
28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
29 Íme, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
31 Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
32 Ha van mit mondanod, cáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
33 Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcsességre!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és