Jób 33:1 – 33:33

Folytatás: Elihu feddi Jóbot amiért magát igaznak tartja. Isten fenyítése üdvére szolgál a léleknek

  1 No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!
  2 Íme, megnyitom már az én számat, és a beszéd nyelvem alatt van már.
  3 Igaz szívből [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.
  4 Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehelete adott nekem életet.
  5 Ha tudsz, cáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elő!
  6 Íme, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.
  7 Íme, a tőlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.
  8 Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:
  9 Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bűn nincsen bennem.
  10 Íme, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!
  11 Béklyóba veti lábaimat, és őrzi minden ösvényemet.
  12 Íme, ebben nincsen igazad – azt felelem neked – mert nagyobb az Isten az embernél!
  13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?
  14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!
  15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházukban szenderegnek.
  16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésükkel.
  17 Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettől, és elrejtse a kevélységet a férfi elől.
  18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.
  19 Fájdalommal is bünteti az ő ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.
  20 Úgy, hogy az ő ínye undorodik az ételtől, és lelke az ő kedves ételétől.
  21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, amelyeket látni nem lehetett, kiülnek.
  22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.
  23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;
  24 És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg őt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!
  25 Akkor teste fiatal, erőtől duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.
  26 Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az ő igazságát.
  27 Az emberek előtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nekem;
  28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.
  29 Íme, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,
  30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.
  31 Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!
  32 Ha van mit mondanod, cáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.
  33 Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcsességre!