Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Jövendölés Egyiptom ellen.; Íme az Úr könnyű felhőre ül, és bemegy Egyiptomba, és megháborodnak előtte Egyiptomnak bálványai, és az egyiptomiak szíve megolvad ő bennük.
2 És összeveszítem az egyiptomiakat az egyiptomiakkal, és egyik hadakozik a másik ellen, ki-ki felebarátja ellen, város város ellen, és ország ország ellen.
3 És elfogyatkozik az egyiptomiak lelke ő bennük, és az ő tanácsát elnyelem, és tudakoznak a bálványoktól, szemfényvesztőktől, halottidézőktől és jövendőmondóktól.
4 És adom az egyiptomiakat kemény úrnak kezébe, és kegyetlen király uralkodik rajtuk, szól az Úr, a seregeknek Ura.
5 És elfogyatkoznak a tenger vizei, és a folyam kiszárad és elapad.
6 És büdösséget árasztanak a folyamok, elfogynak és kiszáradnak Egyiptomnak patakjai; nád és sás ellankadnak.
7 A pázsit a folyó mellett, a folyónak partján, és a folyónak minden veteménye megszárad, elporlik és nem lészen.
8 És keseregnek a halászok, és gyászolnak mind, akik a folyóba horgot vetni szoktak, és akik a vizek színén hálót vetnek ki, búsulnak.
9 És megszégyenülnek a fésült len készítői és a gyolcs szövői.
10 Hatalmasaik megtöretnek, és minden napszámosaik bánkódnak lelkükben.
11 Bizony bolondok Zoán fejedelmei, a fáraó bölcs tanácsosai egy eszét veszített tanács; mimódon mondjátok a fáraónak: bölcsek fia vagyok, régi királyoknak fia?
12 Ugyan hol vannak bölcseid? hogy megjelentsék neked és tudják, hogy mit végzett a seregeknek Ura Egyiptom felől?
13 Megbolondultak Zoán fejedelmei, és csalódtak Nóf fejedelmei, és elámíták az egyiptomiakat törzseik szegletkövei.
14 Az Úr beléje önté a szédelgés lelkét, hogy Egyiptomot elhitessék minden dolgaiban; miként a részeg tántorog az ő okádása felett.
15 És nem lesz Egyiptomnak semmi munkája, amelyet cselekednék a fő és fark, a pálmaág és a káka.
16 Ama napon olyan lesz Egyiptom, mint az asszonyok, retteg és fél a seregek Ura kezének felemelésétől, amelyet fölemel ellene.
17 És Júda földje félelmére lesz Egyiptomnak, valaki csak említi azt előtte, már fél, a seregek Urának tanácsáért, amelyet Ő végzett felőle.
18 Ama napon lesz öt város Egyiptomnak földén, amelyek Kanaán nyelvén szólanak, és esküsznek a seregeknek Urára; az egyik „pusztulás városának” neveztetik.
19 Ama napon oltára lesz az Úrnak Egyiptom földének közepette és határán egy oszlop az Úrnak;
20 És lesz jegyül és bizonyságul a seregek Urának Egyiptom földén, hogy ha kiáltanak az Úrhoz a nyomorgatók előtt, hogy küldjön nekik megtartót és fejedelmet, és őket megszabadítsa.
21 És megismerteti magát az Úr Egyiptommal, és megismeri Egyiptom az Urat ama napon, és szolgálják véres áldozattal és ételáldozattal, és fogadnak fogadást az Úrnak, és teljesítik.
22 De ha megveri az Úr Egyiptomot, megvervén, meggyógyítja, és megtérnek az Úrhoz, és Ő meghallgatja és meggyógyítja őket.
23 Ama napon út lesz Egyiptomból Asszíriába, és Asszíria megy Egyiptomba, Egyiptom meg Asszíriába, és Egyiptom Asszíriával [az Urat] tiszteli.
24 Ama napon Izrael harmadik lesz Egyiptom és Asszíria mellett; áldás a földnek közepette;
25 Melyet megáld a seregeknek Ura, mondván: Áldott népem, Egyiptom! és kezem munkája, Asszíria! és örökségem Izrael!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Efraim örökségének határai és a részleges engedelmesség figyelmeztetése Józsué 16 Efraim törzsének (József fiainak egyik ágának) kijelölt örökségét és annak határait írja le, bemutatva, hogy
Júda öröksége: határok, városok, Káleb áldása és a be nem teljes engedelmesség Józsué 15 részletesen leírja Júda törzsének örökségét: határait délen, keleten, nyugaton és északon,
Káleb hite és Hebron öröksége: teljes szívvel követni az Urat Józsué 14-ben megkezdődik Kánaán földjének örökség szerinti kiosztása Eleázár pap, Józsué és a törzsek fejedelmei