Amikor az Úr házának építése végre elkezdődhet.

Az 1Királyok 5. fejezete azt mutatja be, hogyan készíti elő Salamon az Úr házának építését, és hogyan ad Isten békességet, rendet és kapcsolatokat ehhez a munkához. Hírám, Tírus királya elismeri Dávidhoz és Salamonhoz fűződő jó viszonyát, és együttműködés születik a templom építéséhez szükséges anyagok és mesterek biztosítására. A fejezet hangsúlyozza, hogy Isten ígérete nem emberi kapkodással, hanem kijelölt időben, előkészített rendben és bölcs szervezéssel teljesedik be. Nem maga az építkezési technika áll a középpontban, hanem az, hogy ami az Úrnak készül, ahhoz szent komolyság, áldozat és felelős munka tartozik. Szellemi üzenete az, hogy az Istennek szentelt munka nem ötletszerűségből, hanem békességből, engedelmességből és gondos előkészítésből születik.

1Kir 5:1 – 5:18

Salamon szerződése Hírámmal a templomépítés előkészítéséné

  1 És Hírám, Tírus királya elküldé az ő szolgáit Salamonhoz, mikor meghallotta, hogy őt kenték királlyá az ő atyja helyett; mert Hírám szerette Dávidot teljes életében.
  2 És külde Salamon Hírámhoz, ezt üzenvén neki:
  3 Te tudod, hogy Dávid, az én atyám nem építhete házat az Úrnak, az ő Istenének nevének a háborúk miatt, amelyekkel őt körülvették vala, mígnem az Úr az ő lábainak talpa alá vetette azokat;
  4 De most az Úr, az én Istenem nekem nyugodalmat adott mindenfelől, [úgy hogy] semmi ellenségem és senkitől semmi bántásom nincs.
  5 Íme azt gondoltam magamban, hogy házat építek az Úrnak, az én Istenemnek nevének, amiképpen szólott az Úr Dávidnak, az én atyámnak, ezt mondván: A te fiad, akit helyetted ültetek a te királyi székedbe, ő építi meg azt a házat az én nevemnek.
  6 Most azért parancsold meg, hogy vágjanak nekem cédrusfákat a Libanonon. Az én szolgáim is együtt lesznek a te szolgáiddal; a te szolgáidnak pedig jutalmát megadom neked mind aszerint, amit mondasz; mert tudod, hogy nincsen mi közöttünk olyan ember, aki a favágáshoz úgy értene, mint a sidonbeliek.
  7 Mikor azért meghallotta Hírám a Salamon üzenetét, igen megörült, és monda: Áldott legyen e mai napon az Úr, aki Dávidnak bölcs fiat adott e nagy népen.
  8 És elkülde Hírám Salamonhoz, ezt üzenvén: Megértettem ami felől küldöttél hozzám; én megteszem minden kívánságodat mind a cédrusfákra, mind a fenyőfákra [nézve].
  9 Az én szolgáim a Libanonról aláviszik a tengerre [a fákat]: én pedig azokat tutajokra rakatván, a tengeren addig a helyig vitetem, amelyet te megizentetsz nekem, és azokat ott kihányatom, és te vitesd el. Te pedig abban teljesítsd kívánságomat, hogy adj eledelt az én háznépemnek.
  10 Ada azért Hírám Salamonnak cédrusfákat és fenyőfákat, minden kívánsága szerint.
  11 Salamon pedig ada Hírámnak húszezer véka búzát az ő háznépének táplálására, és húszezer kórus sajtolt olajat. Ezt adja vala Salamon Hírámnak esztendőről-esztendőre.
  12 Az Úr azért bölcsességet ada Salamonnak, amint megmondotta vala neki; és békesség lőn Hírám és Salamon között, és ők szövetséget tőnek egymással.
  13 Salamon király pedig robotosokat szedete az egész Izraelből; és harmincezer ember lőn robotossá.
  14 Akiket aztán elkülde a Libanonra, minden hónapra tíz-tízezer ember egymás után. Egy hónapig a Libanon [hegyén] valának, két hónapig az ő házuknál. Adónirám vala pedig a robotosok feje.
  15 Ezenkívül Salamonnak hetvenezer teherhordója, és nyolcvanezer kővágója volt a hegyen.
  16 A pallérok fejedelmein kívül, akikre Salamon a munkának igazgatását bízta volt, akik háromezren és háromszázan [valának], akik a munkálkodó népet szorgalmaztatták.
  17 És megparancsolá a király, hogy nagy és drága köveket vágjanak ki, nevezetesen faragott köveket a ház fundamentomául;
  18 Melyeket kifaragának a Salamon kőmívesei és a Hírám ácsai és a gibleusok; és elkészíték a fákat és a köveket a ház építéséhez.