Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;
2 És Jézus is meghívaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.
3 És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda neki: Nincs boruk.
4 Monda neki Jézus: Mi közöm nekem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.
5 Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond nektek, megtegyétek.
6 Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.
7 Monda nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.
8 És monda nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.
9 Amint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, de a szolgák tudták, akik a vizet merítik vala, szólítá a násznagy a vőlegényt,
10 És monda neki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.
11 Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.
12 Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,
13 Mert közel vala a zsidók húsvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
14 És [ott] találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árusait és a pénzváltókat, amint ülnek vala:
15 És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájukat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
16 És a galambárusoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.
17 Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.
18 Felelének azért a zsidók és mondának neki: Micsoda jelt mutatsz nekünk, hogy ezeket cselekszed?
19 Felele Jézus és monda nekik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
20 Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?
21 Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.
22 Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, amelyet Jézus mondott vala.
23 Amint pedig Jeruzsálemben vala húsvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, amelyeket cselekszik vala.
24 Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájuk, amiatt, hogy ő ismeré mindnyájukat,
25 És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától [is] tudta, mi volt az emberben.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Saul engedetlensége Gilgálban: türelmetlenség, hamis „segítés” és a királyság ítélete. Az 1Sámuel 13-ban Saul Gilgálban vár Sámuelre, miközben a filiszteusok túlereje fenyegeti Izráelt, a nép
Sámuel búcsúbeszéde: szövetségi figyelmeztetés, bűnbánat és hűséges követés Sámuel búcsúbeszéde: szövetségi figyelmeztetés, bűnbánat és hűséges követés. Az 1Sámuel 12-ben Sámuel búcsúzó beszédet mond Izráelnek, miután
Saul első győzelme: Jábes-Gileád szabadítása és az ÚR által adott rend. Az 1Sámuel 11-ben Náhás, az ammonita megszállja Jábes-Gileádot, és megalázó feltételt szab: csak úgy