Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Asa király uralkodásának harminchatodik esztendejében feljöve Baása, az Izrael királya Júda ellen, és megépíté Rámát, hogy ne engedjen senkit se kimenni, se bemenni Asához a Júda királyához.
2 De Asa az Úrnak és a királynak tárházából hoza ki ezüstöt, aranyat, és küldé azt Benhadádnak, a szíriabeli királynak, aki lakik vala Damaszkuszban, mondván:
3 Szövetség van köztem és te közötted, amint az én atyám és a te atyád között is volt [azelőtt]. Íme küldök neked ezüstöt és aranyat. Menj el, bontsd fel a te szövetségedet Baásával, az Izrael királyával, hogy távozzék el tőlem.
4 És engedvén Benhadád Asa királynak, elküldé az ő seregének vezéreit Izrael városai ellen, és bevevé Ijont, Dánt, Abelmáimot és Nafthali minden kincses városait.
5 Amit mikor meghallott Baása, abbahagyta Ráma építését és megszünteté munkáját.
6 Akkor Asa király felvevé az egész Júda népét, és Rámából a köveket és a fákat mind elhordák, amelyekkel Baása a várost építi vala, és azokból Gébát és Mispát építé.
7 Az időben méne Hanáni próféta Asához, a Júda királyához, és monda neki: Mivel a szíriabeli királyban volt bizodalmad, és nem az Úrban, a te Istenedben bízál: ezért szabadult meg a szíriabeli király hada a te kezedből.
8 Avagy nem vala-e a Szerecseneknek és a líbiabelieknek nagy seregük, felette sok szekereik és lovagjaik? Mindazáltal, mivel az Úrban volt bizodalmad, kezedbe adá azokat;
9 Mert az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak; bolondul cselekedél ebben; azért mostantól kezdve háborúk lesznek te ellened.
10 Akkor megharaguvék Asa a prófétára, és veté őt a tömlöcházba, mert igen megharagudott vala e szóért reá; és ugyanakkor Asa a nép közül is [sokat] megnyomoríta.
11 De íme Asának mind első, mind utolsó dolgai meg vannak írva a Júda és az Izrael királyainak könyvében.
12 És megbetegedék Asa, királyságának harminckilencedik esztendejében lábaira, annyira, hogy igen súlyos volt az ő betegsége; mindazáltal betegségében is nem az Urat keresé, hanem az orvosokat.
13 És elaluvék Asa az ő atyáival, és meghala az ő királyságának negyvenegyedik esztendejében.
14 És eltemeték őt az ő sírjába, amelyet magának vágatott vala a Dávid városában; és helyezék őt az ágyba, amelyet megtöltének drága fűszerekkel, s kenőccsé feldolgozott jó illatokkal, és érte felette nagy égést rendezének.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Aki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a
Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született; és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki attól született. 1Ján 5:1 – 5:21
Mi az Istentől vagyunk: aki ismeri az Istent, hallgat reánk, aki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a