1Móz 49:1 – 49:33

Jákób áldása tizenkét fiára

  1 És szólítá Jákób az ő fiait, és monda: Gyűljetek egybe, hadd jelentsem meg nektek, ami rátok következik a messze jövőben.
  2 Gyűljetek össze s hallgassatok Jákóbnak fiai! hallgassatok Izraelre, a ti atyátokra.
  3 Rúben, te elsőszülöttem, erőm, tehetségem zsengéje, első a méltóságban, első a hatalomban.
  4 Állhatatlan, mint a víz, nem leszel első, mivel atyád ágyába léptél fel: akkor megfertőztetted! Nyoszolyámba lépett ő.
  5 Simeon és Lévi atyafiak, erőszak eszközei az ő fegyverük.
  6 Tanácsukban ne légyen részes lelkem, gyűlésükkel ne egyesüljön dicsőségem, mert haragjukban férfit öltek, s kedvük telve inát szegték az ökörnek.
  7 Átkozott haragjuk, mert erőszakos, és dühök, mivel kegyetlen; eloszlatom őket Jákóbban, és elszélesztem Izraelben.
  8 Júda! téged magasztalnak atyádfiai, kezed ellenségeidnek nyakán lesz s meghajolnak előtted atyáidnak fiai.
  9 Oroszlánkölyök Júda; zsákmányt ejtvén, felmentél, fiam! Lehevert, lenyúgodott, mint a hím oroszlán, és mint nőstény oroszlán; ki veri őt fel?
  10 Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei közül; míg eljő Siló, és a népek neki engednek.
  11 Szőlőtőhöz köti szamarát, és nemes venyigéhez szamara vemhét, ruháját borban mossa, felöltőjét a szőlő vérében.
  12 Bortól veresek szemei, tejtől fehérek fogai.
  13 Zebulon a tenger partjáig lakozik, azaz a hajók kikötőjéig s határának széle Cídonig ér.
  14 Izsakhár erős csontú szamár, a karámok közt heverész.
  15 S látja, hogy jó a nyugalom és hogy a föld mily kies: teher alá hajtja hátát, s robotoló szolgává lesz.
  16 Dán ítéli az ő népét, mint Izrael akármelyik nemzetsége.
  17 Dán kígyó lesz az úton, szarvaskígyó az ösvényen, mely a ló körmébe harap, hogy lovagja hanyatt esik.
  18 Szabadításodra várok Uram!
  19 Gád! had háborgatja; majd ő hág annak sarkába.
  20 Ásernek kenyere kövér, királyi csemegét szolgáltat.
  21 Nafthali, gyorslábú szarvas, az ő beszéde kedves.
  22 Termékeny fa József, termő ág a forrás mellett, ágazata meghaladja a kőfalat.
  23 Keserítik, lövöldözik és üldözik a nyilazók:
  24 De mereven marad kézíve, feszülten keze karjai, Jákób Hatalmasának kezétől, onnan, Izrael pásztorától, kősziklájától.
  25 Atyád Istenétől, aki segéljen; a mindenhatótól, aki megáldjon, az ég áldásaival, onnan felülről, a mélység áldásaival, mely alant terül, az emlők és anyaméh áldásaival.
  26 Atyád áldásai meghaladják az ős hegyek áldásait, az örök halmok kiességeit. Szálljanak József fejére, a testvérek közül kiválasztatottnak koponyájára.
  27 Benjámin ragadozó farkas: reggel ragadományt eszik, este pedig zsákmányt oszt.
  28 Mind ezek Izrael nemzetségei, tizenketten, és ez az amit mondott nekik az ő atyjuk, mikor őket megáldá; mindeniket tulajdon áldásával áldá meg.
  29 És parancsola nekik és monda: Én az én népemhez takaríttatom, temessetek engem az én atyáimhoz, ama barlangba, mely a khitteus Efron mezején van.
  30 Abba a barlangba, mely Kanaán földén Mamré átellenében Makpelahnak mezején van, melyet megvett Ábrahám a mezővel együtt a khitteus Efrontól, temetésre való örökségül.
  31 Oda temették el Ábrahámot és Sárát az ő feleségét; oda temették Izsákot és Rebekát az ő feleségét; s oda temettem el Leát is.
  32 Szerzemény e mező és a barlang, mely abban van, a Khéth fiaitól.
  33 És elvégezé Jákób amit fiainak parancsolt és fölszedé lábait az ágyra, és kimúlt és az ő népéhez takaríttaték.