1Kor 14:1 – 14:40

A tanítói adomány és a nyelveken szólás használatáról; az isteni tisztelet szép rendjéről

  1 Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki [ajándékokat], leginkább pedig, hogy prófétáljatok.
  2 Mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek; mert senki sem érti, hanem lélekben beszél titkos dolgokat.
  3 Aki pedig prófétál, embereknek beszél épülésre, intésre és vigasztalásra.
  4 Aki nyelveken szól, magát építi; de aki prófétál, a gyülekezetet építi.
  5 Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok; mert nagyobb a próféta, mint nyelveken szóló, kivévén, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épüljön.
  6 Ha már most, atyámfiai, hozzátok megyek, és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha vagy kijelentésben, vagy ismeretben, vagy prófétálásban, vagy tanításban nem szólok hozzátok?
  7 Hiszen ha az élettelen hangszerek, akár fuvola, akár citera, nem adnak megkülönböztethető hangokat, mimódon ismerjük meg, amit fuvoláznak vagy citeráznak?
  8 Mert ha a trombita bizonytalan zengést tészen, kicsoda készül a harcra?
  9 Azonképpen ti is, ha érthető nyelven nem beszéltek, mimódon értik meg, amit szóltok? Csak a levegőbe fogtok beszélni.
  10 Példa mutatja, oly sokféle szólás van a világon, és azok közül egy sem érthetetlen.
  11 Hogyha azért nem tudom a szónak értelmét, a beszélőnek idegen leszek, és a beszélő is idegen előttem.
  12 Azonképpen ti is, minthogy lelki ajándékokat kívántok, a gyülekezet építésére igyekezzetek, hogy gyarapodjatok.
  13 Azért aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza.
  14 Mert ha nyelvvel könyörgök, a lelkem könyörög, de értelmem gyümölcstelen.
  15 Hogy van hát? Imádkozom a lélekkel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a lélekkel, de énekelek az értelemmel is.
  16 Mert ha lélekkel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképpen fog a te hálaadásodra Áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz?
  17 Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból.
  18 Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább tudok nyelveken szólni;
  19 De a gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelemmel, hogy egyebeket is tanítsak, hogy nem mint tízezer szót nyelveken.
  20 Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.
  21 A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr.
  22 A nyelvek tehát jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.
  23 Azért ha az egész gyülekezet egybegyűl és mindnyájan nyelveken szólnak, bemenvén az idegenek vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrjöngtök?
  24 De ha mindnyájan prófétálnak és bemegy egy hitetlen, vagy avatatlan, az mindenektől megfeddetik, mindenektől megítéltetik,
  25 És ilyen módon az ő szívének titkai nyilvánvalókká lesznek; és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy bizonnyal az Isten lakik tibennetek.
  26 Hogy van hát atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van zsoltára, tanítása, nyelve, kijelentése, magyarázata. Mindenek épülésre legyenek.
  27 Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg:
  28 Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek.
  29 A próféták pedig ketten vagy hárman beszéljenek; és a többiek ítéljék meg.
  30 De ha egy másik ott ülő vesz kijelentést, az első hallgasson.
  31 Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki vigasztalást vegyen;
  32 És a prófétalelkek engednek a prófétáknak;
  33 Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek [Istene]; miként a szentek minden gyülekezetében.
  34 A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nekik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, amint a törvény is mondja.
  35 Hogyha pedig tanulni akarnak valamit, kérdezzék meg otthon az ő férjüket; mert éktelen dolog asszonynak szólni a gyülekezetben.
  36 Avagy ti tőletek származott-e az Isten beszéde, avagy csak hozzátok jutott el?
  37 Ha valaki azt hiszi, hogy ő próféta, vagy lelki ajándék részese, vegye eszébe, hogy amiket nektek írok, az Úr rendeletei azok.
  38 Aki pedig tudatlan, legyen tudatlan.
  39 Azért atyámfiai törekedjetek prófétálásra, és a nyelveken szólást se tiltsátok.
  40 Mindenek ékesen és jó renddel legyenek.