Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:
2 Embernek fia! prófétálj Izrael pásztorai felől, prófétálj és mondjad nekik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izrael pásztorainak, akik önmagukat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-e legeltetni a pásztoroknak?
3 A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek.
4 A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk;
5 Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak;
6 Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, aki keresné, sem aki tudakozódnék utána.
7 Annak okáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:
8 Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománnyá lőn, és lőn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagukat, és az én nyájamat nem legeltették;
9 Ennek okáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét:
10 Így szól az Úr Isten: Íme, [megyek] a pásztorok ellen, és előkérem nyájamat az ő kezükből, s megszüntetem őket a nyáj legeltetésétől, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagukat, s kiragadom juhaimat szájukból, hogy ne legyenek nekik ételül.
11 Mert így szól az Úr Isten: Íme, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána.
12 Miképpen a pásztor tudakozódik nyája után, amely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről, ahova szétszóródtak a felhőnek s borúnak napján.
13 És kihozom őket a népek közül s egybegyűjtöm a földekről, és beviszem őket az ő földjükre, és legeltetem őket Izrael hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén.
14 Jó legelőn legeltetem őket, és Izrael magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelőn legelnek Izrael hegyein.
15 Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten;
16 Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, [és] legeltetem őket úgy, mint illik.
17 Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten, íme én ítéletet teszek juh és juh között, a kosok és bakok közt.
18 Avagy kevés-e nektek, hogy a jó legelőt legelitek, hogy még legelőitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját isszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok?
19 És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását isszák!
20 Annak okáért így szól az Úr Isten hozzájuk: Íme én, én teszek ítéletet kövér és ösztövér juh között,
21 Mivelhogy oldallal és vállal eltaszíttok és szarvaitokkal elökleltek minden erőtelent, míg szétszórván, azokat kiűzitek;
22 És megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet teszek juh és juh között.
23 És állatok föléjük egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket: az én szolgámat, Dávidot, ő legelteti őket s ő lesz nekik pásztoruk.
24 Én pedig, az Úr, leszek nekik Istenük, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttük. Én, az Úr mondottam.
25 És szerzek ő velük békességnek frigyét, és megszüntetem a gonosz vadakat a földről, hogy bátorságosan lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdőkben.
26 És adok reájuk és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek.
27 A mező fája megadja gyümölcsét s a föld megadja termését, és lesznek földjükön bátorságosan, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eltöröm jármuk keresztfáit, és kimentem őket azok kezéből, kik őket szolgáltatják.
28 És nem lesznek többé prédául a pogányoknak, s a föld vadai nem eszik meg őket; és laknak bátorságosan, s nem lesz, aki felijessze őket.
29 És támasztok nekik drága plántaföldet, hogy többé meg ne emésztessenek éhség miatt a földön, s ne viseljék többé a pogányok gyalázatát;
30 És megismerik, hogy én, az Úr, az ő Istenük, velük vagyok, és ők népem, Izrael háza, ezt mondja az Úr Isten;
31 Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és