Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Belsazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelenék meg nekem, Dánielnek, annak utána, amely először jelent meg nekem.
2 És láték látomásban; és mikor láték, Susán várában voltam, amely Elám tartományában van; és láték látomásban, és íme az Ulai folyam mellett valék.
3 És felemelém szemeimet és látám, és íme egy kos álla a folyam előtt, és két szarva vala; és az a két szarv magas vala, de egyik a másiknál magasabb, és a magasabb később növekedék.
4 Látám azt a kost [szarvaival] öklelkezni napnyugat, észak és dél felé; és semmi állat sem állhata meg előtte, és senki sem szabadíthata meg kezéből, és tetszése szerint cselekedék, és naggyá lőn.
5 És míg én szemlélém, íme, egy kecskebak jöve napnyugat felől az egész föld színére, és nem is illeté a földet; és ennek a baknak tekintélyes szarva vala az ő szemei között.
6 És méne a kétszarvú koshoz, amelyet láték állani a folyam előtt; és feléje futa erejének indulatában.
7 És látám a koshoz érni; és neki dühödött és leüté a kost, és letöré két szarvát, és nem vala erő a kosban megállani előtte, és leüté a földre és megtapodá, és nem vala a kosnak senkije, aki őt megmentse annak kezéből.
8 A kecskebak pedig igen naggyá lőn; de mikor elhatalmasodék, eltörék a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes [szarv] növe az égnek négy szele felé.
9 És azok közül egyből egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre és a kívánatos [föld] felé.
10 És megnöve mind az ég seregéig; és a földre vete [némelyeket] ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá.
11 És a seregnek fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az ő szentségének helye.
12 És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van.
13 És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, aki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek [felől]? s a szent hely és a sereg [meddig] tapostatik?
14 És monda nekem: Kétezer és háromszáz estvéig [és] reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.
15 És lőn, hogy mikor én, Dániel, látám e látomást és keresém az értelmét: íme előmbe álla egy férfiúhoz hasonló alak.
16 És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látást!
17 És oda jöve, ahol én állék, és amint jöve, megrettenék és orcámra esém, és monda nekem: Értsd meg, embernek fia! mert az utolsó időre szól ez a látomás.
18 És mikor szóla velem, ájultan esém orcámmal a földre; de megillete engem és helyemre állíta;
19 És monda: Íme, én megmondom neked, mi lesz a haragnak végén? Mert a végső időre [szól].
20 Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Perzsiának királya.
21 A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, amely szemei között vala, az az első király.
22 Hogy pedig az letöretett, és négy álla helyébe: négy ország támad abból a nemzetből, de nem annak erejével.
23 És ezek országai után, mikor elfogynak a gonoszok, támad egy kemény orcájú, ravaszságokhoz értő király.
24 És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csodálatosképpen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek népét.
25 És a maga eszén [jár], és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, és szívében felfuvalkodik és hirtelen elveszt sokakat; sőt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg.
26 És az estéről és reggelről való látomás, amely megmondatott, igazság; te azonban pecsételd be a látomást, mert sok napra való.
27 És én, Dániel, elájulék és beteg valék néhány napig, de felkelék és a király dolgát végezém; és álmélkodám ezen a látáson, és senki sem értette.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz