Dán 8:1 – 8:27

Dániel látomása a médek és perzsák birodalmáról, a görögökéről és az Isten népe iránt kegyetlen királyról

  1 Belsazár király uralkodásának harmadik esztendejében látomás jelenék meg nekem, Dánielnek, annak utána, amely először jelent meg nekem.
  2 És láték látomásban; és mikor láték, Susán várában voltam, amely Elám tartományában van; és láték látomásban, és íme az Ulai folyam mellett valék.
  3 És felemelém szemeimet és látám, és íme egy kos álla a folyam előtt, és két szarva vala; és az a két szarv magas vala, de egyik a másiknál magasabb, és a magasabb később növekedék.
  4 Látám azt a kost [szarvaival] öklelkezni napnyugat, észak és dél felé; és semmi állat sem állhata meg előtte, és senki sem szabadíthata meg kezéből, és tetszése szerint cselekedék, és naggyá lőn.
  5 És míg én szemlélém, íme, egy kecskebak jöve napnyugat felől az egész föld színére, és nem is illeté a földet; és ennek a baknak tekintélyes szarva vala az ő szemei között.
  6 És méne a kétszarvú koshoz, amelyet láték állani a folyam előtt; és feléje futa erejének indulatában.
  7 És látám a koshoz érni; és neki dühödött és leüté a kost, és letöré két szarvát, és nem vala erő a kosban megállani előtte, és leüté a földre és megtapodá, és nem vala a kosnak senkije, aki őt megmentse annak kezéből.
  8 A kecskebak pedig igen naggyá lőn; de mikor elhatalmasodék, eltörék a nagy szarv, és helyébe négy tekintélyes [szarv] növe az égnek négy szele felé.
  9 És azok közül egyből egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre és a kívánatos [föld] felé.
  10 És megnöve mind az ég seregéig; és a földre vete [némelyeket] ama seregből és a csillagokból, és azokat megtapodá.
  11 És a seregnek fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az ő szentségének helye.
  12 És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van.
  13 És hallék egy szentet szólni; és monda egyik szent annak, aki szól vala: Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító vétek [felől]? s a szent hely és a sereg [meddig] tapostatik?
  14 És monda nekem: Kétezer és háromszáz estvéig [és] reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.
  15 És lőn, hogy mikor én, Dániel, látám e látomást és keresém az értelmét: íme előmbe álla egy férfiúhoz hasonló alak.
  16 És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látást!
  17 És oda jöve, ahol én állék, és amint jöve, megrettenék és orcámra esém, és monda nekem: Értsd meg, embernek fia! mert az utolsó időre szól ez a látomás.
  18 És mikor szóla velem, ájultan esém orcámmal a földre; de megillete engem és helyemre állíta;
  19 És monda: Íme, én megmondom neked, mi lesz a haragnak végén? Mert a végső időre [szól].
  20 Az a kétszarvú kos, melyet láttál, Médiának és Perzsiának királya.
  21 A szőrös kecskebak Görögország királya, a nagy szarv pedig, amely szemei között vala, az az első király.
  22 Hogy pedig az letöretett, és négy álla helyébe: négy ország támad abból a nemzetből, de nem annak erejével.
  23 És ezek országai után, mikor elfogynak a gonoszok, támad egy kemény orcájú, ravaszságokhoz értő király.
  24 És annak nagy ereje lesz, noha nem a maga ereje által, és csodálatosképpen pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik, és elpusztítja az erőseket és a szenteknek népét.
  25 És a maga eszén [jár], és szerencsés lesz az álnokság az ő kezében, és szívében felfuvalkodik és hirtelen elveszt sokakat; sőt a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg.
  26 És az estéről és reggelről való látomás, amely megmondatott, igazság; te azonban pecsételd be a látomást, mert sok napra való.
  27 És én, Dániel, elájulék és beteg valék néhány napig, de felkelék és a király dolgát végezém; és álmélkodám ezen a látáson, és senki sem értette.