Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Vajha lennél nekem én atyámfia, ki az én anyámnak emlőjét szopta,; hogy téged kívül találván megcsókolnálak;; még sem utálnának meg engem.
2 Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába,; te oktatgatnál engem,; én meg borral itatnálak, fűszeressel,; gránátalma borral.
3 Az ő bal keze az én fejem alatt,; és jobb kezével megölel engem.
4 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,; miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet,; mígnem ő akarja?
5 Kicsoda ez aki feljő a pusztából,; aki az ő szerelmeséhez támaszkodik?; Az almafa alatt költöttelek fel téged,; ott szült téged a te anyád,; ott szült téged a te szülőd!
6 Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,; mintegy pecsétet a te karodra;; mert erős a szeretet, mint a halál,; kemény, mint a sír a buzgó szerelem;; lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.
7 Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:; a folyóvizek sem boríthatnák azt el:; ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért,; [mégis] megvetnék azt.
8 Kicsiny húgunk van nekünk,; akinek nincsen még emlője;; mit cselekedjünk a mi húgunk felől,; a napon, melyen arról szót tesznek?
9 Ha ő kőfal,; építünk azon ezüstből palotát;; ha pedig ajtó ő,; elrekesztjük őt cédrus-deszkával.
10 [Mikor] én [olyan leszek, mint] a kőfal,; és az én emlőim, mint a tornyok;; akkor olyan leszek őelőtte,; mint aki békességet nyer.
11 Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban,; adta az ő szőlejét a pásztoroknak,; ki-ki annak gyümölcséért hoz; ezer-ezer ezüst [siklust].
12 Az én szőlőmre, mely én reám néz, nekem gondom lesz:; az ezer siklus, Salamon, tiéd legyen,; a kétszáz annak gyümölcsének őrizőié.
13 Oh te, aki lakol a kertekben!; A te társaid a te szódra figyelmeznek;; hadd halljam [én is].
14 Fuss én szerelmesem,; és légy hasonló a vadkecskéhez,; vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. Máté 22:1 – 22:46 Példázat a királyi mennyegzőről 1 És megszólalván Jézus, ismét
És monda nekik: Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és
Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-e meg velem? Máté 20:1 – 20:34 Példázat a