
És nem viszi azt a gyülekezet sátorának nyílásához, hogy
És nem viszi azt a gyülekezet sátorának nyílásához, hogy áldozattal járuljon az Úrhoz, az Úrnak hajléka előtt: vérontásul tulajdoníttassék az annak az embernek; vért ontott,
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Dicsérjétek az Urat.; Boldog az ember, aki féli az Urat, [és] az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.
2 Hős lesz annak magva a földön; a hívek nemzedéke megáldatik.
3 Gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad.
4 Az igazakra világosság fénylik a sötétben: attól aki irgalmas, kegyelmes és igaz.
5 Jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi.
6 Mivelhogy soha sem ingadoz: örök emlékezetben lesz az igaz.
7 Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.
8 Rendületlen az ő szíve; nem fél, míglen ellenségeire lenéz.
9 Osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; az ő szarva felemeltetik dicsőséggel.
10 Látja [ezt] a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped; a gonoszok kívánsága semmivé lesz.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És nem viszi azt a gyülekezet sátorának nyílásához, hogy áldozattal járuljon az Úrhoz, az Úrnak hajléka előtt: vérontásul tulajdoníttassék az annak az embernek; vért ontott,
Gyolcsból készült szent köntöst öltsön magára, és gyolcs lábravaló legyen a testén, gyolcs övvel övezze be magát, és gyolcs süveget tegyen fel; szent ruhák ezek;
És készítse el a pap az egyiket bűnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égőáldozatul; így szerezzen neki engesztelést a pap az Úr előtt az