Márk 3:1 – 3:35

Jézus szombatnapon meggyógyítja a száradt kezűt

  1 És ismét beméne a zsinagógába, és vala ott egy megszáradt kezű ember.
  2 És lesik vala őt, hogy meggyógyítja-e szombatnapon; hogy vádolhassák őt.
  3 Akkor monda a megszáradt kezű embernek: Állj elő a középre.
  4 Azoknak pedig monda: Szabad-e szombatnapon jót vagy rosszat tenni? lelket menteni, vagy kioltani? De azok hallgatnak vala.
  5 Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívük keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze és éppé lőn, mint a másik.
  6 Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartának ellene, hogy elveszítsék őt.
  7 Jézus pedig elméne tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé őt Galileából és Júdeából,
  8 És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tirus és a Sidon környékiek is, amikor hallották, hogy miket művel vala, nagy sokasággal jövének ő hozzá.
  9 És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak neki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák őt.
  10 Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy akiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék őt.
  11 A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia.
  12 Ő pedig erősen fenyegeti vala őket, hogy őt ki ne jelentsék.
  13 Azután felméne a hegyre, és magához szólítá, akiket akar vala; és hozzá menének.
  14 És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni,
  15 És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiűzni:
  16 Simont, akinek Péter nevet ada;
  17 És Jakabot a Zebedeus fiát és Jánost a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nekik, amely azt teszi: mennydörgés fiai;
  18 És Andrást és Filepet, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot az Alfeus fiát, Taddeust és a kananeai Simont,
  19 És iskariótes Júdást, aki el is árulta őt.
  20 _ Azután haza térének. És ismét egybegyűle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének.
  21 Amint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van.
  22 Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
  23 Ő pedig magához híván azokat, példázatokban monda nekik: Sátán miként tud Sátánt kiűzni?
  24 És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország.
  25 És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház.
  26 És ha a Sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van.
  27 Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha előbb az erőset megkötözi és azután rabolja ki annak házát.
  28 Bizony mondom nektek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, amelyekkel káromlanak:
  29 De aki a Szent Lélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó;
  30 Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan lélek van benne.
  31 És megérkezének az ő testvérei és az ő anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván őt.
  32 Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának neki: Íme a te anyád és a te testvéreid ott kinn keresnek téged.
  33 Ő pedig felele nekik, mondván: Ki az én anyám vagy kik az én testvéreim?
  34 Azután elnézvén körös-körül a körülötte ülőkön, monda: Íme az én anyám és az én testvéreim.
  35 Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.