Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Mikor Ábrám kilencvenkilenc esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda neki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.
2 És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.
3 És arcára borult Ábrám; az Isten pedig szóla őneki, mondván:
4 Ami engem illet, ímhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszel.
5 És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.
6 És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled.
7 És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek teneked Istened, és a te magodnak te utánad.
8 És adom teneked és a te magodnak te utánad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenük leszek nekik.
9 Annak felette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint.
10 Ez [pedig] az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánad való magod között: minden férfi körülmetéltessék nálatok.
11 És metéljétek körül a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.
12 Nyolcnapos korában körülmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, aki nem a te magodból való.
13 Körülmetéltetvén körülmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a ti testeteken.
14 A körülmetéletlen férfi pedig, aki körül nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közül, [mert] felbontotta az én szövetségemet.
15 És monda Isten Ábrahámnak: Szárainak, a te feleségednek nevét ne nevezd Szárainak, mert Sára az ő neve.
16 És megáldom őt, és fiat is adok ő tőle neked, és megáldom, hogy legyen népekké; nemzetek királyai származzanak ő tőle.
17 Ekkor arcára borult Ábrahám, és nevete és gondolá az ő szívében: vajon száz esztendős embernek lesz-e gyermeke? avagy Sára kilencven esztendős lévén, szülhet-e?
18 És monda Ábrahám az Istennek: Vajha Ismáel élne te előtted.
19 Az Isten pedig monda: Kétség nélkül a te feleséged Sára szül neked fiat, és nevezed annak nevét Izsáknak, és megerősítem az én szövetségemet ő vele örökkévaló szövetségül az ő magvának ő utána.
20 Ismáel felől is meghallgattalak: Íme megáldom őt, és megszaporítom őt és megsokasítom őt felette nagyon; tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem őt.
21 Az én szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, kit neked szül Sára ez időkorban a következő esztendőben.
22 És elvégezé vele való beszédét, és felméne az Isten Ábrahámtól.
23 Vevé azért Ábrahám Ismáelt az ő fiát, és háza minden szülöttét, és mind a pénzén vetteket, minden férfiat Ábrahám házanépe közül és körülmetélé férfitestüknek bőrét ugyanazon napon, amikor szólott vala vele az Isten.
24 Ábrahám pedig kilencvenkilenc esztendős vala, mikor körülmetélé az ő férfitestének bőrét.
25 Ismáel pedig az ő fia tizenhárom esztendős vala, mikor körülmetélék az ő férfitestének bőrét.
26 Ugyanazon napon metéltetett körül Ábrahám és Ismáel az ő fia.
27 És házának minden férfi tagja, háza szülöttei és kik idegen embertől pénzen vásároltattak, vele együtt körülmetéltetének.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és