Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
2 Vajon a bölcs felelhet-e [ilyen] szeles tudománnyal, és megtöltheti-e a hasát keleti széllel?
3 Vetekedvén oly beszéddel, amely nem használ, és oly szavakkal, amelyekkel semmit sem segít.
4 Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!
5 Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.
6 A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajkaid bizonyítanak ellened.
7 Te születtél-e az első embernek; előbb formáltattál-e, mint a halmok?
8 Az Isten tanácsában hallgatóztál-e, és a bölcsességet magadhoz ragadtad-e?
9 Mit tudsz te, amit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, ami nálunk nem volna meg?
10 Ősz is, agg is van közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.
11 Csekélységek-e előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, amely szelíden bánt veled?
12 Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?
13 Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
14 Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, aki asszonytól születik?
15 Íme, még az ő szentjeiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
16 Mennyivel kevésbé az utálatos és a megromlott ember, aki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!
17 Elmondom neked, hallgass rám, és amint láttam, úgy beszélem el;
18 Amit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
19 Akiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
20 Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.
21 A félelem hangja [cseng] az ő füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!
22 Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.
23 Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
24 Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
25 Mert az Isten ellen nyújtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
26 [Kinyújtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.
27 Mivel befedezte az arcát kövérséggel, és hájat borított tomporára;
28 És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, amelyek dűlőfélben vannak:
29 Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
30 Nem menekül meg a sötétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának leheletétől pusztul el.
31 Ne higgyen a hívságnak, aki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.
32 Nem idejében telik el [élete], és az ága ki nem virágzik.
33 Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint az olajfa az ő virágát.
34 Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
35 Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az ő méhük csalárdságot érlel.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és