Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És lőn a tizenegyedik esztendőben, a harmadik hónapban, a hónap elsején, lőn az Úr szava hozzám, mondván:
2 Embernek fia! szólj a fáraónak, Egyiptom királyának és az ő sokaságának: Kihez vagy hasonló a te nagyságodban?
3 Íme, Assúr cédrus vala a Libanonon, szép ágakkal és sűrű gallyaival árnyékot tartó s magas növésű, melynek felhőkig ért a teteje.
4 Víz nevelte naggyá, a mélység [vizei] tették magassá, folyóikkal körüljárták ültetése földjét, s [csak] folyásaikat bocsáták a mező egyéb fáihoz.
5 Ennek okáért lőn magasabb növése a mező minden fájánál: s megsokasulának ágai, s hosszúra nevekedének gallyai a sok víztől, midőn kiterjeszté azokat.
6 Az ő ágain csinál vala fészket minden égi madár, és gallyai alatt fiadzott a mező minden vada, s árnyékában lakik vala sok mindenféle nép.
7 És széppé lőn magasságával, hosszan kiterjedt ágaival, mert gyökere sok víz felé [nyúlik] vala.
8 A cédrusok el nem takarák őt az Isten kertjében, a ciprusok nem valának hasonlók ágaihoz, s a platánoknak nem valának olyan gallyai, mint neki; Isten kertjében egy fa sem vala hasonló hozzá az ő szépségében.
9 Széppé tőm őt az ő sok ágaival, úgy hogy irigykedett rá Éden minden fája az Isten kertjében.
10 Ennek okáért így szól az Úr Isten: Mivelhogy magasra nevekedtél, és fölemelé tetejét a felhők közé, és szíve felfuvalkodott az ő magasságában:
11 Azért adom őt a nemzetek urának kezébe, bánjék el vele, gonoszságáért kiűztem őt.
12 És kivágták őt az idegenek, a nemzetek legkegyetlenebbjei, és leterítették. A hegyekre és minden völgyekbe hullottak ágai, és összetörtek gallyai a föld minden mélységében, és leszállt árnyékából a föld minden népe, és ott hagyták őt.
13 Ledőlt törzsökén lakik vala minden égi madár, és ágaihoz [gyül] vala a mező minden vada;
14 Azért, hogy magasra ne nevekedjék egy víz mellett való fa se, és föl ne emelje tetejét a felhők közé; hogy ne bízzék önmagában kevélyen senki a vízivók közül; mert mindnyájan halálra adattak a mélység országába az emberek fiai közt azokhoz, akik sírgödörbe szálltak.
15 Így szól az Úr Isten: Azon a napon, amelyen sírba aláméne, gyászba öltöztetém miatta a mélység vizeit, és megtartóztatám folyóikat, úgy hogy a sok víz elzáraték, s meggyászoltatám őt a Libanonnal, és a mező minden fája elepede miatta.
16 Zuhanásának hangja miatt megreszkettetém a nemzeteket, mikor leszállítám őt a sírba együtt velük, kik sírgödörbe szállnak; és vigasztalást vőn a mélység országában Éden minden fája, a Libanon szépsége és java, minden vízivó.
17 Ezek is alászállottak vele a sírba azokhoz, akik fegyverrel ölettek meg, s akik mint segítőtársai árnyékában ülének a nemzetek között.
18 Kihez vagy hát hasonló dicsőségben és nagyságban Éden fái közt!? Hiszen le fogsz szállíttatni Éden fáival a mélység országába; körülmetéletlenek közt feküszöl együtt a fegyverrel megölettekkel. A fáraó ez és minden sokasága, ezt mondja az Úr Isten.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és